Először is törekedjünk a minőségre: az a bor, amit pohárból sem szívesen innánk meg, akár a készülő ételünket is tönkre teheti az ízével. A vörösbort levesekhez, pörköltekhez, mártásokhoz éppúgy felhasználhatjuk, mint a fehéret a szárnyasételek vagy rizottók gazdagításához, harmonizálásához. Desszertnek próbáljuk ki a vörösborban párolt körtét vagy a tokaji aszúban párolt almát!
Így kezdjünk neki
Mindig a főzés elején adjuk hozzá a bort az ételhez, mert így van esélye egyrészt összeérni az ízeknek, másrészt elpárologni az alkoholnak. Tévhit, hogy ez száz százalékig végbemegy: egy kevés mindig marad az alkoholból, erre ügyeljünk, ha vezetni készülünk. Minél tovább rotyog fedő nélkül a borral készült étel, annál több alkohol távozik belőle. Arra is ügyeljünk, hogy ne hetek óra a hűtőben álló bort borítsunk az ételbe, előbb kóstoljuk meg, egyáltalán fogyasztható-e!
Fotó. Pixabay.com/CCO Public Domain
Nem kell sok, de az legyen finom
Néhány ételnek kifejezetten rosszat tesz a bor: ezek azok, amik alapjában véve is savasak, savanyúak. A hozzájuk adott bor csak erre erősít rá, nem mindig kedvezően, ezt tejszínnel vagy húslevesalaplével ellensúlyozhatjuk, míg a többi ételnél az édesebb borok használatával. A húsok pácolásához viszont nagyon is jól jön a savasság, fellazítja a hús rostjait, így az zamatosabb és puhább lesz: próbáljuk ki, hogy egy órát (hosszú órákig tartó boros pácolás esetén a húsok kapnak egy kis vadas ízt) édes muskotályos bor és olívaolaj (no és só meg bors) keverékében pácoljuk a libamellet, vagy a már kicsit megunt csirkemellet fehérboros pácban érleljük. Ez utóbbi esetben félkilónyi húshoz fél deciliter olívaolajra, egy deci fehérborra, egy evőkanál mustárra, egy csokor petrezselyemre, fél citrom levére, sóra, borsra és két rozmaringágra lesz szükségünk.
Azt a bort, amit nem használtunk fel, nyugodtan töltsük jégkockatartóba, így mindig csak előkapunk egyet-egyet a főzéshez.
