Konyha

A csoki, ami valójában nem is az: a fehér csokoládé

Amikor szóba kerül bármilyen csoki, akkor a legtöbben a klasszikus tej- vagy étcsokoládéra gondolunk, a barna színűre – az ízesítés pedig már egyedi, van, aki a mogyorósat szereti, más a marcipánosat, vagy éppen a mandulásat, karamellásat és a többit. S ha valaki olyan, mint Gombóc Artúr, akkor bizony bármelyik csoki szóba jöhet – valószínűleg még a fehér is, ami valójában nem is csoki – azért mégis megérdemel egy világnapot, amit szeptember 22-én tartanak.

Tengerentúli szokás, hogy mindenféle hétköznapi és különleges dolognak kijelölnek egy-egy világnapot. Van, akinek nem tetszik, mert „ugyan minek?”, viszont ha belegondolunk, nem is olyan nagy baj, hogy olykor-olykor felhívják a figyelmünket az olyan dolgokra, ami egyébként természetes, ezért talán fel sem fogjuk a létezését, vagy hogy szebbé, jobbá, értékesebbé vagy emlékezetesebbé teszi a mindennapjainkat.

Fotó: Pixabay/ CCO Creative Commons

Fotó: Pixabay/ CCO Creative Commons

A fehér csoki helye mindenki életében máshol van, ráadásul sokan nem is kedvelik. Jellemzően azt az okot hozhatják fel, hogy az nem is igazi csoki, és igazuk is van, mégis különleges édesség, amit nem lehet elvitatni tőle.

Hogyan készül?

A fehér csokoládé kakaóvajból, tejből és cukorból készül. Vagyis abban különbözik barna, valódi csokoládé társaitól, hogy csak a kakaóbabból kinyert kakaóvajat tartalmazza, a gyártás során keletkező úgynevezett kakaó-szárazanyagot nem keverik bele.

Nem meglepő módon azt gondolhatnánk, hogy ez a „bolondság” is az Egyesül Államokból származik. És bár Hebert Candies mutatta be először a terméket 1955-ben és ezután kezdték el gyártani a tengerentúlon, Európában már egy évvel korábban kapható volt a boltokban a fehér csokoládé. Az azonban vitathatatlan, hogy a népszerűségét és elterjedését az amerikai gyártásnak köszönheti. (Wikipédia)