Konyha

Íme egy klasszikus vasárnapi ebéd, ha a nagyi főz

A nagymama főztjének nincs párja, évek, évtizedek után is emlékszünk az ételek ízére, a hangulatra, a nagyi valamit mindig kavargató karjaira.

A nagyi még nem esett százfelé hétvégére, sőt. Mindennek megvolt a maga rendje. Tudta, hogy a piacon hol találja meg a legjobb, legfrissebb húst, és ha szerencsénk volt, magával vitt minket is vásárolni, vagy maga vágta le a baromfit a húsleveshez, pörkölthöz. Akármikor mentünk is hozzá, mindig volt sütemény, lekvár, befőtt a kamrában, gyümölcs a kiskertben. A nagyi nem kapkodva, neten böngészve főzött, lehetett közben vele beszélgetni, esetleg segíteni neki, vagy épp megteríteni. Összegyűlt a család, ha tetszett, ha nem, és ették a tápláló, háromfogásos menüt, ami mindig levessel kezdődött, jellemzően aranyló húslevessel.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

A nagyi húslevese

Ami friss húsból készült, akkor volt a legjobb, ha a nagyi saját csirkéje, tyúkja került bele, igen, zúzával, májjal, lábakkal, nyakkal, farháttal, csonttal és bőrrel együtt, vagy jóféle hentestől származó marha, esetleg disznó csontosul. Már a minőségi hús megadta az alapízt, amit sok-sok zöldség egészített ki: a fehér- és sárgarépa mellett került bele zeller, hagymaféle, káposztaféle, akár paprika, paradicsom, krumpli is. A leves pedig órákon át szelíden rotyogott a tűzhelyen, sparhelten, mesterséges ízfokozók nélkül is felségesen.

A jó öreg pörkölt nokedlivel

Nem állítjuk, hogy reformkaja a javából, de tápláló volt, és finom. Ugyanazok voltak a trükkök, amik a levesnél is: minőségi, házi alapanyagok, türelem, szakértelem, és persze jó nagy adag szeretet. Szerencsére ma is el tudjuk készíteni ugyanúgy, akár teljes kiőrlésű liszttel, akár allergénektől mentesen, hiszen – bár néha igencsak sajnáljuk – már nem a nagyi idejében élünk, megváltoztak a táplálkozási szokások, igények is. Ha megtehetjük, hogy ragaszkodunk a hagyományokhoz, akkor zsíron dinszteljük a vöröshagymát, jóféle hazai pirospaprikával szórjuk meg, s csak aztán dobjuk rá a besózott húst. Próbáljuk nem agyonönteni vízzel, várjuk meg, míg elfővi a saját levét, utána is csak egy kevés csontlével dúsítsuk, és kerüljön bele paprika, paradicsom is. Fedő alatt, alacsony lángon puhítsuk a húst, akkor lesz igazán finom. Ne tálaljuk tejföl, petrezselyemzöld és természetesen saláta nélkül!

Ma mi legyen a desszert?

Az igazi nagyik receptesfüzete tele volt jobbnál jobb desszertekkel. Mintha csak a semmiből kavargatta volna össze, mégis mindig finom volt, még ha alig tudtuk letuszkolni a leves és a második után, akkor is. Így nyáron gyakori volt a kertben éppen érő gyümölcsök felhasználása, jött a nyári almával készült almás pite vagy kalács, a meggyes piskóta, a szilvás lepény, és még sorolhatnánk. Vegyünk példát a nagyitól, és keressük az éppen érő gyümölcsöket a piacon vagy a saját kertünkben, és használjuk fel őket kreatívan. Ha a nagyi nyomdokaiba akarunk lépni, akkor a gyümölcsök felhasználása mellett könnyű kelt tészta készítését is el kell sajátítanunk, amit még robotgép nélkül tudott hólyagosra gyúrni-keleszteni, s aztán minden földi jóval megtölteni.

Fotó: iStock.com/Choreograph

Fotó: iStock.com/Choreograph

Almás süti nagyi módra

40 dkg lisztet gyúrjunk össze egy zacskó sütőporral, két evőkanál zsírral, két egész tojással, egy csészényi cukorral és három evőkanál tejföllel. Ha összeállt a tészta, pihentessük egy darabig, aztán osszuk két részre. Pucoljunk meg nyolc almát, és reszeljük őket egy tálba, hintsük meg fahéjjal, cukorral, nyomkodjuk ki a levét. A tésztát nyújtsuk ki, vágjuk ketté, igazítsuk a kizsírozott-kilisztezett tepsibe. Jöhet rá az alma, majd a tetejére a második réteg tészta. Kenjük meg tojássárgájával, és mehet is a sütőbe.