Egészség

Ma van a csontritkulás világnapja

A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezetének indítványára 1999 óta október 20-án tartják a csontritkulás világnapját. Hazánkban 1996 óta hívják fel a lakosság figyelmét arra, hogy nagyon fontos a csontokkal törődni.

A betegség ugyanis Magyarországon is komoly népegészségügyi gondot jelent. Ahogy haladunk előre a korban, s túlesünk a klimaxon, csontjaikban felgyorsulhatnak azok a folyamatok, amelyek végül a csonttömeg szilárdságának és keménységének elvesztését jelentik. Fokozatosan egyre alacsonyabbak leszünk, gyakoribbak lehetnek a törések, amiknek nehézkes a gyógyulása. A világon minden harmadik 60–70 éves ember küzd csontritkulással, de mivel az elején szinte teljesen tünetmentesen zajlik a folyamat, sokan nem is tudnak róla.

Fotó: iStock.com/seoterra

Fotó: iStock.com/seoterra

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Ha nem viszünk be elegendő kalciumot a szervezetünkbe, és nem mozgunk rendszeresen, akkor csontjaink már 35-40 éves korunkban elkezdenek leromlani, folyamatosan veszítenek tömegükből. Ha túlsúlyosak vagyunk, mindenképpen rendezzük a problémát, hiszen annál könnyebb lesz mozogni, és annál kisebb terhet kell csontjainknak tartani. A dohányzás, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás kalciumot von el a szervezettől, ezeket érdemes szinte a minimumra mérsékelni. A kalcium csontokba épülését két anyag segíti: a K2-vitamin és a D-vitamin: ha étrend-kiegészítő formájában visszük be az ásványi anyagot, ne feledkezzünk meg két társáról sem, hiszen enélkül nem oda jut a kalcium, ahová szeretnénk. Az étkezés során tejjel, tejtermékekkel, tojáshéjporral vihetünk be elég kalciumot, de a D-vitamin pótlására ekkor is szükség lehet.

Muszáj mozogni

A csontvesztést a rendszeres, nem túl megerőltető sport teszi lassabbá. Ha már félünk a törésektől, válasszunk olyan mozgásformát, ami biztonságos, nem jár egyensúlyvesztéssel, vagy mondjuk lábtörésveszéllyel, mint a síelés. A gyógytorna, séta, kocogás mind mozgásnak számítanak, ahogy a pilates, callanetics, túrázás vagy a tánc is. Ha a családban fordult már elő csontritkulás, fokozottabban figyeljünk oda magunkra, mert a hajlam örökölhető. Rendszeres csontűrűség-méréssel évente megbizonyosodhatunk arról, hogy jól vagyunk.