Egészség

Felejtsük el az időskori leépülést, ez a szárnyalás időszaka

A régi, megszokott nézet szerint az ember nyugdíjas korában már csak üljön otthon, nézzen tévét, fejtsen keresztrejtvényt, járjon orvoshoz kétnaponta, és tervezgesse a temetését. Miközben éppen ez az időszak az, amikor végre beteljesíthetjük rég dédelgetett álmainkat, és új célokat tűzhetünk magunk elé.

Rég kiderült, hogy nem igaz, amit az időskori leépülésről korábban gondoltak. Nem vagyunk egyformák, van, akinek tényleg súlyos egészségügyi gondjai alakulnak ki, de mások nyolcvanévesen is teniszeznek. Akárhogy is, az a lényeg, hogy nem kell elásnunk magunkat az életkorunk miatt, sőt! Életünknek ez a szakasza is tele lehet örömmel, felfedezéssel, tanulással és fejlődéssel. Igen, fejlődéssel, hiszen az nem áll meg, csakis akkor, amikor meghalunk. Egészen addig tapasztaltabbak, bölcsebbek, örömtelibbek lehetünk, új szintekre léphetünk életünkben. Ahogy George Elliot viktoriánus regényíró mondja: „Sosem késő azzá válnunk, akik lehettünk volna.”

Mikortól idős valaki?

Attól függ, mit értünk idős alatt. Ma egy hatvanéves ember még vígan dolgozik, talán még unokái sincsenek, és kifejezetten aktív életet él. Az időskor határa 65 évnél van, ezután jön az öregkor, és a kilencvenedik szülinapunk után lépünk hivatalosan az aggok táborába. De nem a keretek és nem a számok határozzák meg oly összetett és bonyolult lényünket. Nem véletlen, hogy a kutatások az időskorú embereket számítják a legboldogabbak közé, még a középkorúaknál is boldogabbaknak.

Fotó: iStock.com/Photodjo

Fotó: iStock.com/Photodjo

Lelki fejlődés

Életünk során oly sok minden történik velünk, amit sokszor csak évek elteltével tudunk a helyére tenni. Van időnk gondolkodni, újraélni a múlt eseményeit, megbocsátani, megbeszélni, hiszen egész más szemmel nézünk kapcsolatainkra. Igazán akkor lehetünk boldogok, ha az öregedéstől való félelem és a sztereotípiák elhagyása mellett pszichológiai értelemben is rendet tudunk tenni az életünkben. Ha csak cipeljük tovább fel nem oldott haragunkat, sérelmeinket, az idő előrehaladásával beléjük keseredünk.

Tanulás egy életen át

Végre van időnk megtanulni azt, amire mindig is vágytunk, legyen az egy új nyelv, új sport, művészeti ág, bármi! A tanfolyamok, képzések nem csupán a fiataloknak vannak kitalálva, sőt. Lehet, hogy az agyunk nem pörög már úgy, mint húszévesen, de sokkal inkább képesek vagyunk összefüggéseikben szemlélni a dolgokat, türelmesebbek vagyunk, tapasztaltabbak, ez pedig nagy előnyt ad. Ha folyamatosan tanulunk, keressük a kiteljesedés lehetőségét, azzal a memóriavesztéssel, elbutulással járó betegségeket is megelőzhetjük.

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Az öregkor nem egyenlő a magánnyal

Ha meg is özvegyültünk, ha a gyerekeink, unokáink messze élnek, akkor sem kell magányosan leélnünk az életünket. Keressünk új társat, hiszen szerelmesnek lenni, a randik izgalmát átélni akárhány évesen is lehet. Nem vagyunk kevesebbek vagy csúnyábbak a fiataloknál, csupán tapasztaltabbak, lazábbak és erősebbek, használjuk ezt ki! A társkeresés mellett a barátságok is nagyon fontosak, ápoljuk régi kapcsolatainkat, és nyugodtan kössünk újakat. Járjunk klubokba, közösségekbe, ahol rendszeresen szerveznek programokat, önkénteskedjünk, és máris nem érezzük olyan üresnek az életünket. Mivel az időskor is fejlődési szakasz, új szintekre léphetünk emberi kapcsolatainkban, olyan dolgokat élhetünk és érthetünk meg, amelyeket korábban nem.

Ne vállaljuk túl magunkat

Az időskor akkor szép, ha feladataink mellett tudunk időt szakítani magunkra is. Cseppet sem vagyunk feleslegesek, sőt, de ha ezt túlkompenzáljuk, akkor kifáradhatunk a rengeteg teendőnktől. Vigyázunk az unokákra, segítünk a gyerekeinknek, ez teljesen természetes, de azt nem kell vállalnunk, hogy minden pénzünket elvegyék, vagy fél évre előre betáblázzák az életünket. Beszéljünk erről nyugodtan és őszintén a gyerekeinkkel, és találjunk olyan megoldást, ami mindkét félnek előnyös.