Egészség

A nagyműtét, amitől minden nő rettegett - a méheltávolítás

Kipakolás: ezzel a csúf szóval illették régen a méheltávolító műtétet. De mit is takar ez pontosan, és miért van időnként szükség rá?

Méhünk nagyon fontos része nőiességünknek, hiszen ebben hordtuk ki gyermekeinket, minden menstruáció alatt pontosan tudjuk, mi zajlik benne, hol van, simogatjuk, néha beszélünk hozzá, foglalkozunk vele. Nehéz feldolgozni, ha egyszerre felnyitják a hasunkat, és aztán méhünk nincs ott többé. A régi időkben „kipakolás” néven végzett eljárás sokaknál vont maga után egyfajta szégyenérzetet, hiszen nemcsak komoly hasi műtéten estek át, amiből fel kellett épülni, de az életet hordozó szervüknek is búcsút kellett mondaniuk – és akkor még jól jártak, ha a petefészkeik megmaradtak. Manapság már méheltávolításnak hívják a beavatkozást, a stigma lehullott róla, nőiességünket sem veszítjük el miatta, s bár ritkábban végzik, mint régen, vannak olyan esetek, amikor akkor járunk a legjobban betegként, ha „túlesünk” rajta.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Mikor műtenek?

Ha a méhben komoly, visszatérő gyulladást, rendellenes vérzést (ez főleg szülés után fordul elő), cisztát, miómát vagy rosszindulatú daganatot fedeznek fel, az magával hozhatja a méheltávolítás lehetőségét. A miómák, amik a méh izomzatának jóindulatú daganatai közé tartoznak, olykor komoly vérzési zavarokkal, fájdalmakkal járnak. Az endometriózis a második legnépszerűbb ok, amiért eltávolítják a méhet, így a beteg megszabadul a fájdalmaktól, görcsöktől is. A rákos daganat a méhben, petefészkekben, méhnyakban szintén gyakori oka a műtétnek. Idősebb korban az is előfordulhat, hogy a méh a hüvelybe süllyed, inkontinenciától kezdve igen sok problémát okozva. Különböző ciszták is okozhatnak olyan súlyos problémákat, hogy méheltávolítás válhat szükségessé. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha baj van, rögtön vágnak is: gyógyszerekkel, kevesebb kockázatot jelentő műtétekkel, beavatkozásokkal igyekeznek megőrizni a méhet, amíg csak lehet, de van az a pont, amikor egészségünk érdekében javasolják a méheltávolítást.

Műtéti technikák régen és most

A műtéthez be kell feküdni a kórházba, és vagy altatásban, vagy gerincvelői érzéstelenítésben végzik el, természetesen egy sor előzetes vizsgálat és konzultáció után. A teljes méheltávolítás során a méhnyakat is kioperálják, míg a részleges műtét során a méhnyak megmarad, és a hüvely hossza nem változik. Ha már ennél a témánál járunk: a modern méheltávolító műtétek esetében az orvosnak két választása van: vagy a hasfalon ejtett bemetszésen keresztül távolítja el a méhet – ez lehet laparoszkópos eljárás is –, vagy a hüvelyen keresztül. Ez utóbbi esetben nem lesz műtéti heg a hasunkon, s a gyógyulási idő is rövidebb, de rákos megbetegedések, korábbi kismedencei műtétek is kizárják a lehetőségét, s bizonyos egészségügyi problémák esetén sem alkalmazható.

Fotó: iStock.com/psphotograph

Fotó: iStock.com/psphotograph

Milyen változásokat várhatunk tőle?

A méhünk eltávolítása hosszú távú következményeket von maga után, megváltozhat a testünk, a szexuális életünk, élettartamunk, közérzetünk, az egészségi állapotunk. Alapvetően megszabadulunk egy sor problémától, vérzési zavartól, fájdalomtól, és ha nincs méhünk, nem tud benne kialakulni rosszindulatú daganat sem. Ha a petefészkek megmaradnak, akkor hormonális problémákkal nem kell számolnunk, ám a menstruációnak örökre búcsút mondhatunk. A klimax – ha még nem estünk át rajta – ugyanúgy bekövetkezik méheltávolítás után is. A műtét után általában hat hét a teljes felépülési idő, ezalatt kerülni kell a nemi életet, nehéz tárgyak emelését, és kímélő üzemmódra kell váltanunk. Ha a méhnyakat sikerül megtartani, akkor a gyógyulás után ritkábbak a nemi életben bekövetkező változások, de hüvelyszárazság így is előfordulhat, s persze évente kell járjunk rákszűrésre is.