Pár perc alatt megtudhatjuk tőle, milyen sikeres a munkájában, milyen csodálatos a családja, mi a véleménye különböző dolgokról – sőt, mindenről tud mindent. Akkor is tanácsokat osztogat, ha nem kértünk, akkor is elmondja a magáét, ha nem akarjuk végighallgatni, intézkedik, ha nem is ismeri a körülményeket, beleszól, ha nem kérdezte őt senki, és általában erőszakos. Az arrogáns ember mellett mindenki csak értéktelenebb és butább lehet.
Nézd, milyen fontos vagyok!
Jó, ha tudjuk – mert könnyen megrendül az ember önbizalma mellettük –, hogy nem velünk van probléma, ha kerülnénk őket, vagy csak simán idegesítenek, hanem velük. Dicsőségük téveszme következménye csupán, amitől ők maguk is függnek. A legtöbb esetben tévesen gondolják magukról, hogy híresek, befolyásosak, tévedhetetlenek, okosak, szépek, sikeresek vagy épp zseniálisak. Csupán meggyőzték magukat, hogy rendelkeznek ezekkel a kiválóságokkal, s persze igyekeznek erről másokat is meggyőzni.
Fotó: unsplash.com/DmitriyIlkevich
„Mint tükröd vagyok legjobb barátod”
Az emberek egy százaléka szenved csak narcisztikus személyiségzavarban, a legtöbbünk mégis ismer legalább egyet közülük. Ám arra ritkán vagyunk felkészülve, hogyan bánjunk velük. Ha nem figyelünk, a mi önbizalmunk árán növelik a sajátjukat, figyelmes hallgatóságként csak egy kellék szerepét töltjük be, tükörként verjük vissza az arrogáns emberre saját dicsérő kijelentéseit. Akkor vagyunk bajban, ha kénytelenek vagyunk együtt dolgozni, vagy bármilyen módon együttműködni egy önimádó emberrel. Meggyőzni őket valami másról, mint saját igazukról szinte lehetetlen, hiszen azzal kétségbe vonnánk nagyszerűségüket.
Nagy részük lelki beteg
Vajon a narcisztikus emberek eleve így születnek? A pszichológia doktora, John M. Grohol szerint az arrogancia gyakran olyan mentális betegségek kísérő tünete, mint a bipoláris zavar, a demencia vagy a skizofrénia, de bizonyos szerek is kiválthatják. A mi dolgunk nem a diagnosztizálásuk, hanem a felismerésük. Ne dőljünk be annak, ha valaki nagyon magabiztosan állítja magáról, milyen sikeres, híres, befolyásos. Kérdezzünk bele a részletekbe, így kideríthetjük, az illető csak nagyzol-e, vagy valódi sikerek állnak mögötte. Akárhogy is van, nincs joga döntéseket hozni helyettünk, jobban tudni, kik vagyunk, megalázni minket, és még sorolhatnánk.
Fotó: unsplash.com/BrookeCagle
Hogyan bánjunk velük helyesen?
Először is próbáljuk meg elkerülni az arrogáns embereket. Ha ezt nem tesszük, két választásunk van: beszállunk a játékukba, vagy bírálni kezdjük őket, s egyik sem szül semmi jót. Ha meg akarnak alázni, egyszerűen őrizzük meg nyugalmunkat és önbizalmunkat, mert az arrogáns emberek szeretik, ha sírni vagy idegeskedni látnak másokat, ez egyfajta táplálék nekik. Ragaszkodjunk álláspontunkhoz, céljainkhoz, ne engedjük, hogy elvegyék az álmainkat, vagy kiborítsanak minket. Sokat segít az is, ha elővesszük a humorérzékünket, főleg, ha úgy tudunk vicceket elsütni, hogy az segít megőrizni pozitív gondolkodásunkat és helyreállítani önbizalmunkat. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy nem velünk van a probléma, és hagyjuk leperegni a sértéseket, célzásokat! Ehhez persze tisztában kell lennünk képességeinkkel, hiszen akkor sokkal nehezebben kérdőjelezi meg bárki is őket. Használjuk belső erőforrásainkat, tudva azt, hogy a külső szemlélők imádata sokkal-sokkal fontosabb az arrogáns embernek, mint nekünk valaha lesz. Ha nagyon nehéz helyzetbe kerülünk, sokszor segít, ha pont erre apellálunk, és megkérdezzük a vállalhatatlanul viselkedő illetőt, mit fognak szólni ehhez mások. Talán az, hogy rossz fényben tűnhetnek fel, segít megváltoztatni legalább átmenetileg a viselkedésüket. De legfőbb dolgunk önmagunk védelme, és nem az ő „gyógyításuk”.
