Érthető módon féltjük magunk és családunk egészségét, ételeink ízét, ezért igyekszünk mindenben megfelelni az elvárásoknak, betartani minden biztonsági szabályt, ám időnként ezek a szabályok tévesek, vagy régen ugyan igazak voltak, de mára bebizonyították, hogy csupán felesleges, esetleg káros óvintézkedések. Ám ettől sokan még nem szabadultak meg tőlük.
A fa vágódeszka nem higiénikus
Annak idején csak és kizárólag fából készültek a vágódeszkák, mára azonban műanyagból is megkaphatjuk őket. No de melyik jobb? A tévhit szerint a kórokozók utat találnak maguknak a fa vágódeszka repedéseiben, a mosogatáskor sem jönnek ki, és ezért nem szabad ilyen eszközt használni. A Kaliforniai Egyetem kutatói alaposan megvizsgálták mindkét vágódeszkát, és semmilyen különbséget nem találtak köztük. Tényleg bekerülnek baktériumok a fába, de nem szaporodnak, és 99 százalékuk egyszerűen elpusztul. Sőt, olyannyira nem igaz a tévhit, hogy épp a műanyag deszkákon találtak több kórokozót. Nem az a lényeg, miből van a vágódeszkánk, hanem az, hogy nyers hús felvágása után azonnal és alaposan mosogassuk el, vagy akár tegyük egy fazék vízben a tűzre forrni, majd hagyjuk megszáradni.
Fotó: iStock.com/TanyaLovus
Ki kell dobni a kicsírázott krumplit
Ha nem sikerül sötét, hűvös és száraz helyen tartanunk, a krumpli bizony elkezd csírázni, főleg így tavasszal. Mihez kezdjünk vele? Ültessük ki a kertbe, vagy hámozzuk meg, és együk úgy, mintha sosem látott volna csírát? Susan Westmoreland szakértő szerint nem kell kidobni a megzöldült, megráncosodott, csírázó krumplit, csupán hámozzunk körültekintően, és szabaduljunk meg a csírák mellett a zöld részektől is. A zöld szín a klorofill termelődése miatt alakul ki, és jelzi a nagy mennyiségben mérgező szolanin nevű anyag jelenlétét. A zöld részek azonban tényleg csak nagyon nagy mennyiségben fogyasztva okoznak bajt, tüneteket. A kicsírázást megelőzendő Susan a sötét, hűvös helyen történő tárolást javasolja, de azt mondja, soha ne tegyük a krumplit a hűtőbe, mert megváltozik az íze.
A sós víz hamarabb forr fel
Szinte mindenki reflexszerűen megsózza a forrni feltett vizet, mondván, hamarabb felforr, és az étel is gyorsabban elkészül, ha só is van benne. Csakhogy a víz forráspontját nem lehet érdemben egy csipet vagy egy kiskanál só hozzáadásával befolyásolni, ahhoz, hogy tényleg hamarabb felforrjon a víz vagy az étel, annyi só kéne bele, amitől már ehetetlenné válna. Ha már a sónál tartunk: a beleszórt rizsszemek sok mindenre jók, de biztos, hogy nem szívják magukba a nedvességet a sószemcsék helyett.
Fotó: iStock.com/antos777
Az alumíniumedényektől Alzheimer-kórt kapunk
A teflontól meg rákot, pedig egyik állítás sem ilyen egyértelmű. A könnyű alumíniumedények, -serpenyők nem az ördögtől valók, még akkor sem, ha a nyolcvanas években ezt hitték róluk. Az egész tévhit alapja egy hatvanas évekbeli vizsgálat, amelynek során az Alzheimer-kórban szenvedők agyában alumíniumlerakódásokat találtak. Ám ezek nem a serpenyőből kerültek oda! Ha mégis kis mennyiségű alumínium kerül a szervezetbe, azt a vesék kiválasztják, és természetes úton távozik. Az alumíniumfóliák használatát azonban már nem javasolják olyan könnyű szívvel, a bennük található alumínium ugyanis magas hő vagy a fűszerek, esetleg citromos vagy paradicsomos lé határa jobban kioldódik. Ugyanakkor nem kell szó szerint rettegnünk az alumíniumtól: kis mennyiségben, testsúlykilogrammonként 40 mg alumíniumot egészségügyi kockázat nélkül kiválasztunk.
Kiskanál kell a pezsgőspalackba
Igen sokan tartják magukat a szokáshoz, miszerint a felbontott üveg pezsgő szájába egy fém kiskanalat kell tenni, hogy az majd bent tartsa a buborékokat és aromákat. Ha végiggondoljuk, egyértelműen látszik, hogy a tévhitnek nincs valóságalapja: maximum egy szoros parafa vagy műanyag dugó lenne képes úgy eltömíteni az üveg száját, hogy a szénsavat is bent tartsa.