Egészség

Amikor tényleg megszakad a szív – A Takocubo-kardiomiopátia

A Takocubo-kardiomiopátia vagy összetört szív szindróma sokkal nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat, ezért sem árt, ha tudunk róla pár dolgot.

Érzelmeinket testünkben is érezzük: ha boldogok vagyunk, kipirulunk, érezzük, hogy egész testünk pezseg. A düh miatt felszökik vérnyomásunk, érezzük, ahogy izmaink megfeszülnek, szívünk hangosabban ver. A félelem, szorongás hatására hideg jár át minket, bénultnak érezzük magunkat. Ezek a változások nem csak a képzeletünkben élnek, valóban testi változásokat is okoznak az erős érzelmek.

A ’90-es években japán orvosok írták le a Takocubo-kardiomiopatiát vagy összetört szív szindrómát. Ezt erős érzelmi trauma, például családtag elvesztése, kapcsolat vége okozza, és elsősorban idősebb nőket érint. A szervezetben ilyenkor tomboló stresszhormonok, főleg az adrenalin miatt a szívrohamhoz hasonló tünetek lépnek fel: erős mellkasi fájdalom, nehéz légzés miatt a betegek általában kórházba kerülnek, ahol az EKG is nagy eltérést mutat a normálishoz képest, azonban szívroham nyomát nem találják, az artériák nem záródnak el, és a szívizom sem károsodik tartósan. Az összetört szív szindróma csak átmeneti zavar, aminek legjobb gyógymódja a spontán felépülés. Ez nagyjából egy hét után be is következik – persze a pszichés felépülés az érzelmi traumából ennél tovább tart.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Közel sem veszélytelen

Sajnos az „átmeneti zavar” is lehet halálos kimenetelű: a betegek 1-2%-a szívelégtelenségben meghal, így a tüneteket tapasztalva még akkor is siessünk kórházba, ha gyanítjuk, hogy nem valódi szívroham okozza azokat. Azonban a legújabb kutatások szerint az összetört szív sosem forr be igazán, a szíven igenis megmaradnak a trauma nyomai. Az egykori betegek ezután fáradékonyabbak lesznek, a szívkamrán látszik a megnagyobbodás okozta hegszövet, és sajnos a várható élettartam is csökken.

Időskori életfeladat

A várható élettartam csökkenése összefügghet az időskor többi pszichés sajátosságával is. Nyugdíjasként a társadalomból visszavonult ember szemével nézzük a világot. Produktivitásunk csökken, számot kell vetnünk azzal, hogyan éltük eddigi életünket, és új célokat kell találnunk, amikért érdemes élni. Sokszor a házastársunkról, gyermekeinkről és unokáinkról való gondoskodás az, ami értelmet ad napjainknak. Éppen ezért óriási trauma, ha elveszítjük őket, hiszen ezzel életünk célját veszítjük el. Ha nincs miért küzdenünk, nincs miért élnünk sem, nemritkán gyors testi leépülés következik be a sokk után.

Fotó: iStock.com/mheim3011

Fotó: iStock.com/mheim3011

Mit tegyünk az egyedül maradt nagyszülővel?

Amennyiben szülőnk, nagyszülőnk nemrég veszítette el társát, kiemelt figyelmet kell szentelnünk neki. Még akkor is, ha nem éli át az összetört szív szindrómát, fontos tudnunk, hogy számára a gyász feldolgozása valószínűleg sokkal nehezebb, hiszen a mindennapok minden percében érzi az űrt, amit férje, felesége maga után hagyott. Ha egész nap nincs kihez szólnia, nincs mit csinálnia, és gyerekeit, unokáit is ritkán látja, ne csodálkozzunk, ha hamar súlyosabb testi vagy mentális betegség hatalmasodik el rajta. Leghatékonyabban úgy segíthetünk neki, ha igyekszünk új feladatokat találni neki. Segíthet nekünk is a ház körül: elmenni a gyermekért az iskolába vagy felügyelni az újszülött babát. Manapság egyre több közösségi program is vár az idősekre, ahol emberek között lehet, barátokat szerezhet, de önkéntes társadalmi munkában is részt vehet – így különösen érezheti, milyen értékes ember ő a világ számára.