Egészség

A depresszió rejtett testi és lelki jelei

A depressziós ember nem mindig úgy néz ki, ahogy elképzelnénk: ez a betegség nem kizárólag folyamatos letörtséggel, sírással és szomorúsággal jár. Sokszor olyan viselkedési minták és testi jelek mutatják a depresszió meglétét, amiket sokszor még az sem vesz észre, aki szenved a betegségtől, csak annyit érzékel az egészből, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha az alábbi tüneteket vesszük észre magunkon, érdemes elgondolkodnunk azon, nem alakult-e ki nálunk is ez a népbetegséggé vált kór.

2014-es adatok szerint az Európai Unió országaiból Magyarországon a legmagasabb a depressziósak száma: a 18 év feletti lakosság 10,5 százaléka tapasztalt már depressziós tüneteket. Az EU átlaga sem sokkal jobb: a felnőtt lakosság 6,8 százaléka nyilatkozta azt, hogy érezte már magát depressziós hangulatban. Ráadásul, úgy tűnik, a nőket jobban veszélyezteti a dolog, mint a férfiakat: a megkérdezett nők 7,9 százaléka mondta azt, hogy tapasztalt már depressziós tüneteket, míg a férfiaknál ez a szám csupán 5,5 százalék.

A depresszió azonban nem mindig úgy néz ki, ahogyan azt elvárnánk, gyakran magunk sem tudjuk, hogy az, amit tapasztalunk, a betegség egyik tünete lehet. Összegyűjtöttünk pár árulkodó jelet, amelyeket ha megérzünk magunkon, érdemes elgondolkodni egy részletesebb kivizsgáláson.

Fotó: iStock.com/prudkov

Fotó: iStock.com/prudkov

Ingerlékenység

A depresszió egyik lelki tünete lehet, ha képtelenek vagyunk kontrollálni az indulatainkat. A szomorúság hamar átcsap dühbe, könnyen felmérgesedünk, és a legapróbb, banális dolgok is képesek olyan heves reakciót kiváltani belőlünk, ami egyébként abszolút nem lenne jogos. Nem kizárólag az ingerlékenység az árulkodó jel azonban: ha nagyon komoly hangulatingadozásaink vannak, és egyik pillanatban majd kiugrunk a bőrünkből, a másikban pedig letargiába esünk, az is esélyessé tesz minket a depresszióra.

Fásultság

Azok, akik depresszióban szenvednek, gyakran nem találnak örömet semmiben, még azokban a tevékenységekben sem, amelyeket régen szerettek csinálni. Úgy érzik, hogy semminek nincs sok értelme, és nem számít, ha valamibe energiát ölnek, mert úgysem lesz semmiféle örömük benne később. Ennek következménye lehet az, hogy magukba zárkóznak, nem találkoznak a barátaikkal (hiszen ezeket a találkozókat sem élvezik már), abbahagyják a hobbijukat, és gyakorlatilag csak vegetálnak. Persze az is lehet, hogy kívülről egyáltalán nem látszik valakin, hogy így érzi magát, mert mesterien palástolja.

Megváltozott alvási szokások

Mindenkinek máshogy működik a biológiai órája: van, aki természetesen reggeli pacsirta, és van, aki éjjeli bagoly, és képtelen korán kelni, még akkor is, ha kényszerítik rá. Van, akinek elég öt óra alvás, és van, aki kilenc óra után is olyan, mint akit kimostak. A probléma ott kezdődik, ha valakinek gyökeresen megváltoznak az alvási szokásai: képtelen elaludni, vagy feltűnően sokat alszik, és még így is fáradt. Mindkettő a depresszió jele lehet.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Megmagyarázhatatlan fizikai fájdalom

A testünk rengetegszer jelzi, ha valami baj van, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan beazonosítani, hogy mi is a probléma. Ha egyébként teljesen egészségesek vagyunk, és semmi nem indokolja a testi fájdalmat, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon miért fájhat a hátunk vagy a fejünk napi rendszerességgel. A depressziót kísérő leggyakoribb fájdalmak a hasfájás, fejfájás, valamint a hát- és derékfájdalom. Ha ezeket tapasztaljuk, érdemes először orvoshoz fordulnunk, aki ki tudja zárni a probléma testi okait – ha pedig csak lelki marad, érdemes egy szakember véleményét kikérnünk arról, vajon vannak-e egyéb depresszióra utaló lelki tüneteink.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Mióta az eszemet tudom, történeteket találok ki és írok le, ezért a kezdetektől egyértelmű volt, hogy milyen pályát válasszak magamnak. Sok témában kipróbáltam már magam, a tudomány és az egészséges életmód az, ami hosszabb távon velem is maradt. Kávéfüggő vagyok, imádok mozogni, ugyanennyire enni is, és újabban fotózok – közepes szinten, de legalább nagyon lelkesen.