Csillagok

Az asszony, aki 18 évet élt egyedül egy lakatlan szigeten

A női Robinson Crusoe-ként emlegetik Juana Mariát, akinek eredeti indián nevét törzsének komplett, egyedi nyelvével együtt mára teljesen elfeledték.

Az 1800-as évekig a dél-kaliforniai tengerparttól néhány kilométerre lévő Szent Miklós-szigeten a nicoleno indián törzs tagjai éltek. 1814-ben a szigetre alaszkai vadászok léptek, akik megtizedelték őket, olyannyira, hogy 1835-re alig néhány nicoleno indián maradt a szigeten. Őket egy speciális mentőakció keretében szerették volna a kontinensre szállítani, ami meg is történt. Ám a legenda szerint útközben a csónakból kiesett az egyik indián édesanya gyermeke, ő maga pedig utánaugrott a vízbe. Más források szerint aznap erős vihar volt, és egyszerűen túl sietve számolták össze az őslakosokat, és egyet kifelejtettek közülük. Akárhogy is, az asszony ott maradt egyedül a teljesen lakatlan szigeten.

A sziget kicsi, és nemigen akad rajta olyan hely, ahol ennyi évre be lehet rendezkedni. A lány mégis talált egy barlangot, ahol csontból és kagylókból készített kis eszközöket találtak a régészek. Az indián lány kagylókat és más tengeri herkentyűket evett, fókákra vadászott, gyökereket ásott ki, és madártollakból készített ruhát magának. 18 hosszú évet élt így teljes magányban, amikor egy vadász rátalált, és a kontinensre vitte őt. Az ötven év körüli asszonyt Juana Mariának keresztelték el. Nem értették, mit mond, mert törzse ősi nyelvét beszélte, ám a törzsből addigra egyetlen túlélő sem maradt.

Miközben a szigeti nomád élet minden megpróbáltatásával megküzdött, az asszony „kiszabadítása” után csak két hónapig élt, halálát vérhas okozta, azt pedig valószínűleg azok az újfajta ételek, amiket új lakóhelyén adtak neki. Egykori barlangját a szigeten betemette a homok, személyes tárgyait elvitték a szigetről, és a Kaliforniai Tudományos Akadémia gyűjteményének adták, ám az 1906-os San Franciscó-i földrengés miatt kitörő tűzben azok is porrá égtek.