Csillagok

Ilyen furcsán telik az ünnepi időszak Izlandon

Izland fantasztikus szigetének megvannak a maga különlegességei és sajátos ünnepi szokásai. Nem igaz, hogy télen szinte nem is látják a napfényt, de az igaz, hogy nem hisznek a Mikulásban.

Izland télen is gyönyörű, nincs farkasordító hideg, viszont sok a hó, és ha szerencsénk van, láthatjuk a csodálatos sarki fényt is. Az emberek barátságosak, vendégszeretők, a vad természeti tájak, vízesések, gejzírek, barlangok, gleccserek, lávamezők, szabadtéri termálfürdők és tavak túrázásra csábítanak, pláne a télen-nyáron 41 fokos meleg, gőzölgő Kék lagúna-tó, amelyet gejzírek fűtenek. Az időjárás szélsőséges tud lenni, ezért az izlandi emberek sosem terveznek előre igazán pontosan, hiszen nem lehet tudni, mikor jön megint valami. Laza emberek, semmit sem vesznek túl komolyan, mindenkit a keresztnevén szólítanak. Névadási szokásaik is különlegesek: a vezetéknevek családon belül is változhatnak, mert az apa keresztnevéből alakítják ki fiúknak és lányoknak is másképp.Nem is csoda hát, hogy egy ilyen különleges ország karácsony táján is szembemegy a hagyományokkal, és ragaszkodik saját mesevilágához.

Szokatlan hagyományok

Decemberben egy télen virágzó növényt, pohutukawát díszítenek fel az ünnepekre, de már egyre több helyen terjed el a díszített fenyő is. A Mikulás azonban egész másmilyen rendszerben közlekedik. Először is nem egy van belőle, akit ugye Szent Miklós püspökről mintáztak, hanem 13, és inkább furcsa manók ők, mint jótevők.  December 12-től felváltva látogatják a gyerekeket, és ajándékokat visznek nekik – no meg időnként problémákat. Már a rosszcsont „Télapók” – Izlandon Jólasveinarek – nevei is beszédesek, van köztük, akit Ajtócsapkodónak, Ablakonkukucskálónak, Gyertyalopónak, Fakanálnyalónak, Kolbászlopónak, Ajtószimatolónak, vagy épp Láboskikaparónak hívnak. Még a szüleik is léteznek az izlandi mondavilágban, ám az anyuka például gonosz troll volt, aki idővel éhen pusztult, férje, Leppalúði pedig egy naplopó. Mindegyik manó és a szülők is sajátos külső tulajdonságokkal bírnak, egyik tömzsi, másik magas, szakállasak, és több képen is mogorva képet vágnak. A 13 Télapó mind kap valami finomat a gyerekektől, nevükhöz illően, cserébe pedig érkeznek az ablakba tett csizmákba ajándékok, az utolsó december 24-én. A rossz gyerekek nem virgácsra, hanem rothadó krumplira számíthatnak. Karácsonykor a családtagok összegyűlnek, és egymást ajándékozzák meg, előtte pedig karácsonyi képeslapokat küldenek egymásnak.

Az izlandi téli hagyományok több száz évre visszavezethetők, de hogy ilyen széles körben elterjedtek, azt a sziget leghíresebb költőjének és néphagyomány-gyűjtőjének köszönhetik, Jóhannes Bjarni Jónassonnak. A trollok és bajkeverők szerencsére az évek múlásával egyre szelídebbé váltak, és a legijesztőbb részek mára csak mendemondává fogyatkoztak.

A karácsonyi menü is másmilyen

Decemberben már minden fényárban izzik, nagy a készülődés. December 23-án erjesztett rája vagy hal a hagyományos menü, és mindenki vásárol, 24-én pedig a birkahúsleves. Aznap eszik még a kemény, mézeskalácshoz hasonló sorssüteményt és az olajban kisütött, szépen díszített, 15–20 centi átmérőjű kerek tésztalepényt, a Laufabrauð-t is. 24-én hatkor egyébként a rádióban és a tévében is csengetnek, ekkor van az ajándékok átadásának ideje. 25-én és 26-án a pihenés, a finom ételek, a rokonlátogatás kapják a főszerepet.

Ha szeretnénk Izlandon tölteni a december egy részét, készüljünk szeles, változékony időjárásra, sok hóra, az ünnepek alatt zárva tartó üzletekre, és jó előre foglaljunk szállást, mert Izlandot rengeteg turista szállja meg az évnek szinte mindegyik szakaszában, és nagyon nehéz megfelelő alvóhelyet találni. Ám nem kérdés, megéri-e, az újévköszöntés például legalább annyira egyedi és különleges Izlandon, mint a karácsony.