Csillagok

Becsalogatható a szerelem?

Élete során a legtöbb ember kerül olyan helyzetbe, amikor nincs párja, és nagyon hiányzik neki a szerelem, a romantika. Hogyan élhetjük túl ezt az időszakot, és mit tehetünk azért, hogy változzanak a körülmények?

A felszínen számtalan okot felsorolhatunk arra, hogy miért nincs éppen kapcsolatunk: talán friss még a szakítás, és még fel kell épülnünk, talán nincs időnk ismerkedni, talán nem bízunk eléggé magunkban, úgy érezzük, nem vagyunk elég ilyenek vagy olyanok a kapcsolathoz, vagy félünk az újabb csalódástól. Az is lehet, hogy épp ezért dühösek vagyunk az ellenkező nem tagjaira, és azt gondoljuk, nincs egy normális férfi/nő a világon. Bármit is meséljünk magunknak a felszínen, a mélyben gyakran egyetlen nyomós indokot találunk: a lelkünk valamilyen okból még nem áll készen a kapcsolatra.

Fotó: iStock.com/dragana991

Fotó: iStock.com/dragana991

Igen ám, de ez sovány vigasz a magányos estéken, amikor azt kívánjuk, bárcsak valaki átölelne. Sovány vigasz a kudarcba fulladt randi után, és akkor, amikor azt látjuk, minden barátunk boldog kapcsolatban él. Mit lehet ilyenkor tenni? A legelső lépés, hogy elfogadjuk a helyzetet, anélkül, hogy tudni akarnánk az okát. Mert az ok valószínűleg nem az, amit gondolunk – amit a felszínen látunk, az inkább csak tünet, míg a mélyben gyakran régi traumák, sebek és kötődések rejlenek. Semmiképp ne hibáztassuk magunkat. Fogadjuk el, hogy most ez van, és biztosan van valami oka, amit talán nem is sejtünk. De ne hibáztassuk magunkat, és ne gondoljuk, hogy ez örökké így marad.

Szerezzük vissza a hitünket

Emlékszem, amikor egy barátnőm megkérdezte, mi újság szerelmi téren, és meg csak nagyot sóhajtottam, és úgy éreztem, nem tudok kitörni a magányból. A barátnőm azt mondta, hogy muszáj hinnem abban, hogy ez nem marad így, mert időnként az embernek nincs más kapaszkodója, mint a hit. Rájöttem, hogy valójában, igazán mélyen mindig is élt bennem a remény, hogy lesz újra párom. És aztán lett is. Amikor abbahagytam önmagam hibáztatását, elfogadtam, hogy attól nem vagyok kevésbé értékes, hogy véget ért egy kapcsolatom, vagy épp egyedül vagyok, megváltozott a kisugárzásom, és a romantika is beköszöntött az életembe. Egyébként teljesen érthető az is, hogy időnként elhagy minket a remény. Ilyenkor a statisztikai adatok sokat tudnak segíteni: ha belegondolunk, hogy hány ellenkező nemű párkereső él a Földön, akkor rájövünk, hogy a nagy számok törvénye alapján gyakorlatilag elég jók az esélyeink.

Nyitott szívvel

Előfordulhat, hogy tudatos vagy tudattalan félelmeink tartanak vissza minket a párkereséstől. Van, amikor elég, ha hagyunk időt magunknak, és nem erőltetjük a randizást csak azért, mert érezzük a környezetünk nyomását, elvárásait. Van, amikor viszont kicsit meg kell erőltetnünk magunkat, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és megérezzük magunkban a csábító erőt. Ebben nagy segítségünkre lehet egy  stílus- és sminktanácsadás, ha megtaláljuk a módját, hogy ismét vonzónak érezzük magunkat. Így magabiztosabban léphetünk a randiszíntérre. Vannak olyan félelmek, amelyek akkor múlnak el, ha vállaljuk őket és csak azért is arrafelé lépünk. Ha félünk az ismerkedéstől, akkor lehet, hogy pont ismerkednünk kell, hogy elmúljanak.

Keressünk olyan helyzeteket, ahol új emberekkel találkozhatunk: legyen az tanfolyam, kirándulócsoport, internetes társkeresés vagy randiszervező iroda – gondolkodjunk a lehetőségeken, mert azok mindig vannak. Amint elkezdünk új emberekkel találkozni, valószínűleg elő fog jönni a szorongásunk, de ez nem baj. Csak hagyjuk, hogy ott legyen, és hagyjuk, hogy feloldódjon, mert ha kitartóak vagyunk, akkor egyre gördülékenyebben fog menni az ismerkedés is. Mint sok minden, ez is gyakorlat kérdése. Kezdetben talán még csetlünk-botlunk, aztán egyre oldottabbak és rutinosabbak leszünk. Nem kell elsőre csodát várnunk, és nyugodtan vehetjük úgy, hogy nem az életünk múlik rajta. Lehet, hogy lesznek, akikkel nem találjuk a közös hangot, akik nem a mi eseteink. Nem dől össze a világ. Csak cseverésszünk, barátkozzunk, érezzük jól magunkat – már amennyire a szorongásunk engedi –, és ha mást nem is, új tapasztalatokat biztosan nyerünk. Aztán egyszer csak eljön a nap, amikor ott lesz Ő. Akire olyan sokáig vártunk.