Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Csillagok

Elengedés és emlékezés a családállító szemével

Halottak napján emlékezhetünk elhunyt szeretteinkre, és fejet hajthatunk az elmúlás előtt, mely a keletkezéssel együtt alkotja az élet teljességét. A családállítás eszközei segíthetnek abban, hogy megbékéljünk a veszteséggel, emlékezzünk, ugyanakkor tovább tudjunk lépni.

A családállítások során gyakran látjuk, hogy milyen fontos is az: hagyjuk a halottakat elmenni. Talán azt gondolnánk, hogy az elhunytak automatikusan kilépnek az életünkből, ez azonban egyáltalán nem így van. A gyász, a rájuk való emlékezés, mindaz, amit ránk hagytak, továbbra is hat az életünkben. A családállítás szerint őseink lélekben velünk maradnak, és vagy az erejükkel támogatnak minket, vagy nehéz sorsukkal „kísértenek” az életünkben. Hatalmas erő és oldódás rejlik abban, ha mindenkinek megadjuk a végtisztességet, és figyelmünkkel ajándékozzuk meg azokat, akik ezt nem kapták meg.

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Temetetlen holtak

A halotti szertartások minden hagyományban fontosak, ezek segítségével nemcsak a búcsúra teremtünk lehetőséget, de biztosíthatjuk a halottak békéjét és nyugalmát. Sok helyen úgy tartották, hogy akinek „elintézetlen” dolga maradt, az nem lel nyugalmat, annak lelke visszatér, és kísértetként igyekszik felhívni a figyelmet a vele történt igazságtalanságra. Ma már mindez talán babonának tűnik, a családállításban azonban gyakran látjuk: nagyon is lekötik a figyelmünket a halottak.

Az élő utódok lelki szemeikkel figyelnek azokra, akik nem leltek békét, például mert nem búcsúztak el tőlük. Talán azért, mert eltűntek és sosem lehetett biztosan tudni, hogy meghaltak, mert kirekesztették őket, vagy erőszakos volt a haláluk. Ilyenkor egy családállításban az a kép tárul elénk, hogy az élők a halott körül tömörülnek, és saját életükről elfeledkezve próbálnak neki „segíteni”. Azonban mindez teljesen észrevétlen maradhat a hétköznapokban, és amíg nem vesszük észre a képet, addig hordozzuk. Amint azonban tudatába kerülünk mindennek, el tudjuk engedni a halottakat, és míg ők megbékélnek, nekünk felszabadulnak az energiáink az életre.

A gyász és a búcsúzás

A gyász és a fájdalom szükséges részei az elengedésnek és a búcsúnak, de ugyanígy természetes eleme a megbékélés is. Ha a folyamat természetes módon zajlik, előbb-utóbb elérkezik a nyugalom és az elfogadás is. Van azonban, hogy nem tudunk elengedni valakit, és túlságosan sokáig a fájdalomba temetkezünk. A családállítás ilyenkor segíthet abban, hogy egy kicsit más nézőpontból tekintsünk a helyzetre, hogy tényleg megtanuljuk tisztelni a halált, a változást, és így vissza tudjunk térni az életbe.

Az ősök ereje

Az ősökről a gyásztól függetlenül is érdemes időről időre megemlékeznünk. Hálát adhatunk nekik az életünkért, azért, hogy erőt adnak nekünk, és mindazért, amit tőlük kaptunk. Ha szeretnénk megérezni, hogy mit is jelent mindez, akkor képzeljük el, hogy mögöttünk állnak a szüleink: jobb oldalt az édesapánk, baloldalt pedig az édesanyánk. Mögöttük állnak az ő szüleik, akik mögött szintén ott állnak az ősök. Addig mehetünk ebben a sorban, amíg el tudjuk képzelni őket. Érezzük át, hogy még akkor is, ha voltak nehéz sorsok, konfliktusok és nehéz érzések, mennyi szeretet és támogatás árad ebből a rendszerből, ahová tartozunk.

Amit nem mondtunk el

Elhunyt szeretteinknek gondolatban elmondhatjuk mindazt, ami a szívünket nyomja. Elmondhatjuk, hogy hiányoznak, és azt is, hogy ha dühösek vagyunk rájuk. Bármi is legyen a legerőteljesebb érzésünk, segít feloldani a feszültséget, ha őszintén kifejezzük az érzelmeinket. Ehhez érdemes lehet akár egy kis szertartást is elvégeznünk. Vegyünk virágot, készítsünk az alkalomhoz illő koszorút, és gyújtsunk gyertyát vagy mécsest. Lelki szemeinkkel idézzük fel azt a családtagunkat, akinek mondandónk van, vagy akitől kérdeznénk valamit, majd gondolatban mondjuk el neki mindazt, ami bennünk van. Már annak gyógyító ereje van, hogy emlékezünk. A családállításokban is pontosan ez történik.