Csillagok

Mi az igazság a vonzás törvényéből?

Mindent, ami megjelenik az életedben, legyen az jó vagy rossz, te vonzottál be – állítja a vonzás törvénye. Tehát csak az a dolgunk, hogy csupa szép és jó dolgot vonzzunk be! Ha egyáltalán bármi igaz ebből az egészből.

A 21. század első évtizedének legnagyobb ezo-dobása volt a vonzás törvénye. Amilyen egyszerű, legalább annyira csábító az alaptézis, miszerint minden, ami velünk történik, annak az eredménye, hogy mit vonzottunk be. Kicsit részletesebben: minden gondolatunk rezgéseket bocsát ki, és hasonló dolgokat vonz be. Tehát ha a rezgések pozitívak, akkor jó dolgokat vonzunk be, ha negatívak, rossz dolgokat. Kétségtelenül hívogató a hit, hogy életünk irányítása a kezünkben van. De sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Elég csak súlyos balesetet szenvedett kisgyermekekre gondolni, vagy a holokausztra – ezek áldozatai mire gondoltak, hogy ekkora tragédiát „vonzottak be” életükbe? A vonzás törvényének másik csapdája éppen ez, az áldozathibáztatás: ha egy ismerősünk anyagi gondba kerül, súlyos betegségben szenved, vagy más rossz dolog történik vele, a vonzás törvénye alapján nyugodtan hibáztathatjuk őt ezért. Azért, mert nem akar eléggé meggyógyulni, vagy olyan rezgéseket bocsát ki, amik miatt elkerüli őt a siker – pedig a kontroll nem mindig rajtunk múlik.

Mégis, teljesen elvetni a vonzás törvényét hiba lenne, még akkor is, ha nem egészen úgy működik, ahogy az ezoterikus írók tárgyalják. Ennél nehezebb „bevonzani” jó dolgokat az életünkbe, de lehetséges, csupán megfelelően kell célokat állítanunk.

Fotó: iStock.com/FotoimperiyA

Fotó: iStock.com/FotoimperiyA

Mit jelent a megfelelő célállítás?

Mindannyiunknak vannak céljai, de ezek sokszor csak kívánságok szintjén maradnak. Jó példa erre az újévi fogadalomtétel: idén lefogyok, többet fogok keresni, boldogabb leszek. Ez sajnos kevés ahhoz, hogy megvalósuljanak, ezért bukik el a legtöbb – bár jó szándékú – kívánság. Ennél sokkal tudatosabban kell hozzáállni céljainkhoz. Az első lépés, hogy leülünk és szánunk egy fél órát arra, hogy átgondoljuk, pontosan mit szeretnénk elérni. A „lefogyok” helyett írjuk azt, hogy „a következő fél évben havi 1 kilót leadok”, a többet fogok keresni helyett konkrét összeget, a boldogabb leszek helyett pedig… Először azt kell eldöntenünk, nekünk valójában mit is jelent a boldogság.

Csináljuk szenvedéllyel

Merjünk nagyot álmodni! Ez így van, de azt is vegyük számításba, hogy a nagy álmok sok munkát követelnek. Mi több: RENGETEG munkát. Ne higgye senki, hogy a vezérigazgatói székhez elég az, ha lecsípünk egy kicsit a kávészünetünkből, vagy heti pár túlórát bevállalunk. Hogy egy saját könyv kiadása sétagalopp, vagy a jó fotósok fán teremnek. Ahhoz, hogy tényleg elérjük céljainkat, szenvedéllyel, keményen kell dolgozni – de jó esetben ezt olyan dologért tesszük, amiért képesek vagyunk áldozatot hozni. Készüljünk fel átdolgozott éjszakákra, konfliktusokra és sok-sok újratervezésre – de a kemény munkának meglesz a gyümölcse!

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

Váltsunk nézőpontot

Einstein egyszer azt mondta, a legfontosabb döntés, amit meg kell hoznunk életünkben, az, hogy barátságos vagy ellenséges univerzumban hiszünk-e. Ez valójában azt jelenti, hogy hatalmunkban áll eldönteni, minek adunk jelentést. Ha az ellenséges univerzumban hiszünk, akkor minden apró bukkanó végzetes lehet: úgy érezhetjük, minden összeesküdött ellenünk, esélyünk sincs elérni, amit szeretnénk. Ha elhisszük, hogy az univerzum a mi oldalunkon áll, akkor a bukás helyett a szépség és a hit jeleit vehetjük észre lépten-nyomon: még a felhőkben is, az életet adó esőben, vagy azokban az elkerülhetetlen akadályokban, amik megnehezítik életünket, amik után újra és újra fel kell állnunk.

Alázatos elfogadás

A legnehezebb része az egésznek pedig elfogadni: ennek ellenére nem mindent mi irányítunk. Sokat tehetünk azért, hogy jókor legyünk jó helyen, hogy meglássuk a lehetőségeket, és éljünk is velük, ennek ellenére mégis előfordulhat, hogy pechünk van. Ilyenkor érdemes kinyitni Madách Imrétől Az ember tragédiáját, és elmerülni az emberiség örök érvényű, végzetes, mégis reménykeltő történetében.