Csillagok

Hogyan találhatjuk meg a lélektársunkat?

Valahol mindenkiben él a hit, hogy létezik az ő egyetlen, igazi társa, akivel kiegészítik egymást, és akivel boldogan élhet, amíg meg nem hal. De vajon tényleg létezik a lélektársunk? És ha igen, akkor hogyan találhatjuk meg?

Mióta világ a világ, a társadalmi berendezkedés egyik fő mozgatója, ahogyan az élet továbbadásának alapja is, a férfi és nő közötti kapcsolat. A legtöbben szeretnénk ezt a kapcsolatot boldogan megélni, és gyakran hajlamosak vagyunk magunkat illúziókba is ringatni ezzel kapcsolatban. Arról ábrándozunk, hogy létezik számunkra egy tökéletes másik, aki betölti a hiányainkat, és akivel egyszer csak a gondtalan édenkertben találjuk magunkat. Azonban többnyire épp a párkapcsolat az a terület, amelyen a boldogság mellett a legtöbb problémával, küzdelemmel és fájdalommal találjuk magunkat szembe.

Fotó: iStock.com/prudkov

Fotó: iStock.com/prudkov

A lelki társaktól a lélektársig

A lélektárs gondolata szinte mitológiai mélységekig nyúlik. Az egyik első leírás Platóntól származik, aki szerelmi tárgyú dialógusában, a Lakomában Arisztophanésznak tulajdonítja ezt a képet: kezdetben az emberek gömb alakúak voltak, négy kézzel és négy lábbal rendelkeztek, de az istenek büntetésből kettévágták őket. Azóta keresi mindenki a párját.

Akinek több párkapcsolata volt, az tudja, hogy nem is olyan egyszerű feladat megtalálni azt, aki hozzánk illik, miközben mindenki, akivel kapcsolatba lépünk, bizonyos szempontból a lelki társunk. A lélektárselmélet szerint minden kapcsolat, melynek végeszakad, vagy csalódást okoz, pusztán előkészítés az igazira, és fejlődésünk egy-egy állomása. Ebben talán lehet némi igazság, hiszen ahogy növekszik az önismeretünk és a kapcsolatokról, a viselkedésformákról való tudásunk, sikeresebbek lehetünk a szerelemben is. De ehhez az szükséges, hogy tényleg nőjön az önismeretünk: felismerjük az esetleges káros mintákat, amelyekbe hajlamosak lehetünk beleragadni, és tudjunk változtatni azon, amin szükséges változtatni.

Ugyanakkor nem érdemes magunkat abban az illúzióban ringatnunk, hogy majd másvalaki tesz minket teljessé és boldoggá, hogy egy másik ember fogja betölteni a bennünk tátongó űrt. Mert amíg erre hagyatkozunk, újra és újra a csalódást fogjuk vonzani. Paradox módon előbb egyedül kell teljessé válnunk ahhoz, hogy ránk találhasson az igaz szerelem.

Fotó: iStock.com/BERKO85

Fotó: iStock.com/BERKO85

Ikerlélek, ikerláng

A hiányérzet persze természetes, és természetes igény, hogy megtaláljuk a párunkat. De tudnunk kell, hogy mit várhatunk egy kapcsolattól, és mik azok az érzelmi hiányok, sebek, amelyeket be kell gyógyítanunk, mielőtt kapcsolódni tudunk. Az ikerlélek, ikerláng elnevezést gyakran használják hol a lélektárs szinonimájaként, hol pedig épp az ellentéteként, amiből az látszik, hogy elég tetszőlegesen alakítható ez a fogalom. Ugyanakkor mégis lehet közös gyökere, mely a platóni elképzeléshez hasonlóan valamilyen ősi hasadásból indul ki, abból, hogy a másik felünk létezik valahol, még ha még nem is tudjuk, hol.

Az ikerlélek elképzelésnek szintén mitológiai gyökerei vannak:  több törzsi vallásban él a hit, mely szerint az emberben két lélek él, és aki egészséges, abban ezek a lelkek harmóniában vannak, de ezek a lelkek összeveszhetnek, sőt, az egyik el is hagyhatja a testet, például alváskor, és különböző betegségek forrása lehet, ha nem tér vissza.

Az igaz szerelem és az egyre teljesebb kapcsolat

Hogy ha a társunkat keressük, sokat segít, ha megőrizzük a hitünket. Ha tudjuk, hogy létezik hozzánk illő pár, és létezik a vonzás törvénye is, amely alapján a hasonló személyiségek, az összeillő lelkek megtalálják egymást. Ha a párunkat keressük azonban, először magunkat kell megtalálnunk. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk, és mit tudunk adni a világnak. Így fogunk tudni egyre teljesebb kapcsolatokat kialakítani: mindazzal a tapasztalattal és tanulással a hátunk mögött, amely elvezetett a jelen pillanatig, ami azzá tett, akik most vagyunk.