Csillagok

Testvérek és személyiségek – Befolyásolja-e énünket a születési sorrend?

Tényleg önzők az egykék és tényleg főnökösködők az elsőszülöttek? Mennyiben befolyásol minket az, hogy hányadik gyermekek vagyunk a családban?

Elsőként Alfred Adler oszták pszichiáter, Freud kortársa feltételezte, hogy egy családban a gyermekek születési sorrendje meghatározza azt is, milyen személyiségek. Ő úgy vette észre, hogy a legidősebb gyermek szeret irányítani és neurotikus, a legkisebb elkényeztetett, míg talán a középső a legegészségesebb – hozzá kell tennünk, hogy maga Adler is középső gyermek volt… Elméletét a kisebbségi komplexusra és bizonyítási vágyra alapozta, azonban később kutatások nem nagyon tudták bizonyítani igazát. Azért még mindig sokan foglalkoznak a születési sorrend hatásaival, és ha körülnézünk magunk körül, láthatjuk, hogy bizony van benne valamennyi igazság, még akkor is, ha személyiségünk azért sokkal több tényezőtől függ.

Fotó: iStock.com/Choreograph

Fotó: iStock.com/Choreograph

Az elsőszülött

Az elsőszülött gyermek sokáig egyke. Rajta kezdik el gyakorolni a szülők a szülői hivatást, sokáig nem kell osztoznia szülei szeretetén és gondoskodásán – mígnem megérkezik a trónfosztó kistesó. Ez, ha a szülők rosszul kezelik a helyzetet, valóban trauma lehet a nagyobbik gyermek életében, hiszen hirtelen elveszik a rá irányuló figyelem kisebb-nagyobb része. A nagyobb gyerek gyakran érettebb, komolyabb a koránál, szeret anyáskodni, apáskodni – esetenként főnökösködni – az elesettebbek felett, hiszen sokáig kistestvérével is ezt tette. Az elsőszülött megpróbálhatja teljesítményével magára irányítani szülei figyelmét, így lehet perfekcionista, ambiciózus, és felnőttként sokszor magas pozíciót tölt be.

Az egyke

Ha az elsőszülöttnek nem születik testvére, akkor egyke marad. Alapvetően nem állja meg helyét az a nézet, hogy az egyke feltétlenül önző, akaratos gyerek, aki képtelen másokat figyelembe venni, mert rengeteg minden múlik azon, hogy szülei hogyan nevelik. Könnyen lehet, hogy éppen egykesége miatt sokat jár majd társaságba, kortársak közé, és ugyanúgy elsajátítja a társas viselkedés normáit, mint egy testvéres gyermek. Az egykék lehetnek érettebbek és önállóbbak, ha sokat vannak náluk idősebb emberek között. Gyakran maximalisták, és jól teljesítenek szakmájukban.

Fotó: iStock.com/LSOphoto

Fotó: iStock.com/LSOphoto

A középső gyermek

A középső gyermekről születtek a legszélsőségesebb vélemények, mivel ismét csak a nevelés módja határozza meg, mi lesz belőle. Míg Adler szerint ő lesz a legegészségesebb, addig mások szerint a középső lehet a fekete bárány, éppen mert őt elhanyagolják, háttérbe szorítják főnökösködő nagyobb és akaratos kisebb testvérei. Sok függ attól is, mennyi a korkülönbség a testvérek között – ha alig pár év, akkor valóban könnyen lehet, hogy a középső testvérre jut a legkevesebb szülei figyelméből. Viszont ugyanígy ő az, aki könnyebben alakít ki szövetséget testvéreivel, illetve szociálisabb, több barátja van.

A legkisebb

A család „kisbabája”, a legkisebb gyermek, aki a legtöbb figyelmet igényli és kapja, akibe legjobban kapaszkodnak a szülők. Hamar megtanulják, hogy kerüljenek a rivaldafénybe: vagy elképesztően megnyerők és barátságosak, ezzel vívva ki elismerést, vagy lázadnak és rosszalkodnak. Úgy tűnhet, hogy a legkisebbeknek könnyebb dolga van, hiszen a nagyobbak már kitaposták számukra az utat a szülőknél, a gyakorlatban viszont előfordulhat, hogy éppen ezért még magasabbra akarnak törni, ki a nagyobbak árnyékából, és valami igazán nagyot alkotni.

Láthatjuk, hogy minden szerepnek megvannak a gyengeségei és erősségei. A szülői nevelés, a környezet hatása és a testvérek egymáshoz való viszonya mind belejátszik, melyik jön be végül. Azonban a siker és boldogság lehetősége mindenkiben ott rejlik!