Csillagok

Élményekre költsünk, ne dolgokra a boldogságunk érdekében

Egy szép cipő, egy új frizura vagy a legújabb okostelefon – valószínűleg mindenki tudna olyan tárgyat mondani, amire ebben a pillanatban vágyik, amire gyűjt, amit a következő vásárlás során minden bizonnyal be is szerez magának. De vajon boldogabbak lehetünk ezeknek a tárgyaknak a segítségével? Hiszen ez mind pótolható… Viszont a szeretteinkkel töltött idő, az új élmények és emlékek megszerzése pótolhatatlan. A szakemberek azt javasolják, élményekre költsünk, ne dolgokra a boldogságunk érdekében.

A felnőtté válás egyik mérföldköve, amikor a tanulmányainkat befejezve találunk magunknak olyan munkát, amiből el tudjuk tartani magunkat, aminek a segítségével végre önellátók lehetünk. Kialakítjuk a saját életünket, amibe természetesen belefér a család, a barátok, a szerelem – és idővel mi is családot alapítunk.

Ahogy telnek az évek, úgy várhatóan a munkánk, a beosztásunk és a fizetésünk is egyre jobb lesz, mígnem elérünk egy szintet, ahol kialakítjuk a saját egzisztenciánkat. Közben persze spórolunk, kuporgatjuk a pénzünket, hogy megvehessük magunknak azt a szép cipőt, táskát, kabátot, hogy kifizethessük az új frizuránkat vagy a legújabb okostelefont – mert azt gondoljuk, hogy ezek nélkül mások „lenéznek”, vagy egyszerűen nem vagyunk elég jók hozzájuk képest.

Fotó: iStock.com/Lacheev

Fotó: iStock.com/Lacheev

Vált már valaki boldoggá egy cipő miatt?

Egy pillanatra talán. A Cornell egyetem professzora, dr. Thomas Gilovich éppen a birtoklás és az élmények megélése közötti különbséget, illetve azok az emberekre gyakorlot hatását vizsgálta 20 éven keresztül, és mire jutott? A kutatás végére megállapította, hogy a dolgok megszerzése, tulajdonlása miatt érzett örömünk tiszavirágéletű, vagyis amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Ennek pedig három fontos oka van.

1. Megunjuk azt, amit megszereztünk. Azáltal, hogy megvettük azt a cipőt, táskát, telefont, bármit, a tárgy megszűnik érdekesnek és izgalmasnak látszani. Megszokjuk, normálissá válik a jelenléte az életünkben – és egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy egy annál is jobbra vágyunk, egy még jobbat keresünk.

2. És tovább emeljük a tétet. Vagyis azzal, hogy megvesszük az újabb tárgyat, nem enyhül az éhségünk, hanem ha lehet, még éhesebbek leszünk, még annál is jobbat szeretnénk, sőt akarunk. És addig nem nyugszunk, amíg azt az általunk szebbnek vagy jobbnak vélt dolgot meg nem szerezzük.

3. Másoknak jobb van. Az ördögi körből ugyanis nincs menekvés, mert amikor megvesszük a lehető legjobb telefont vagy autót, és örülünk neki, egy ismerősünk biztos, hogy vesz néhány hét vagy hónap múlva egy újabbat, jobbat – és ott vagyunk, ahol előtte voltunk –, azon morfondírozunk, hogy a miénk nem elég jó, hogy mi nem vagyunk elégg jók. Hogy valaki mindig jobb nálunk.

Fotó: iStock.com/BlackbourneA

Fotó: iStock.com/BlackbourneA

Ki lehet lépni ebből az őrületből?

A professzor szerint igen. Ha belátjuk, hogy ez az egész nem vezet sehová, csak a mi elégedetlenségünkhöz és boldogtalanságunkhoz. „A boldogság egyik legnagyobb ellensége az alkalmazkodás, a megszokás – mondja Gilovich. – Olyan dolgokat vásárolunk, amelyek boldoggá tesznek bennünket, és sikeresnek érezzük magunkat tőlük. De csak egy rövid ideig. Az új dolgok kezdetben mindig izgalmasak, de hamar alkalmazkodunk hozzájuk, vagyis megszokjuk azokat. És ekkor jön a hiányérzet, az újabb akarás” – magyarázza a szakember.

Gilovich szerint ez a tulajdonlás, a vagyon paradoxonja, vagyis hogy azt hisszük, a boldogságunk érdekében vásárolunk, miközben éppen a vásárolt tárgy tesz bennünket boldogtalanná – hosszú távon mindenképp. Ezért tanácsolja azt, hogy az örökös vásárlás helyett inkább éljük az életünket – a szeretteink körében. Hogy élvezzük az életünket.