Mindig sokkoló, ha középkorú vagy fiatal emberek hunynak el, hiszen úgy érezzük, még annyi minden várt volna rájuk az életben, még „nem járt le az idejük”. Ennél még szomorúbb, ha kiderül, saját életüket vették el. Chester Bennington, a Linkin Park énekese, Avicii svéd DJ, Kate Spade divattervező, Anthony Bourdain celebszakács mind az utóbbi időszakban követtek el öngyilkosságot, és ez rávilágít, mennyire fontos beszélnünk a mentális zavarokról.

Szépek és átkozottak

Állítólag Jim Carrey mondta, hogy azt kívánja, mindenki annyira gazdag és sikeres legyen, amennyire csak álmodozik róla, hogy rájöjjenek, nem ezen múlik. A színész maga is depresszióval küzd, tudja, miről beszél. Manapság, ha azt mondjuk valakire, sikeres, úgy értjük, szakmailag sikeres, elismerik a munkáját, sok pénzt keres, esetleg teljesítette a szociális célokat (nagy ház, házasság, két gyerek, két autó). Automatikusan azt gondoljuk, ő már boldog is, pedig amit nem látunk, azok lehet, hogy pont az ébren végigszenvedett éjszakák, az üresség és kilátástalanság érzése és az állandó szorongás, ami megmérgezi az életüket.

Fotó: iStock.com/Tzido

A mentális zavarok ugyanis nem válogatnak: Magyarországon minden évben közel 700 ezer depressziós beteg van – és akkor még nem beszéltünk a szorongásos zavarokról, pánikbetegekről, bipoláris depresszióról, alvás- és evészavaros betegekről. Ezek mind olyan „csendes gyilkosok”, amik elsőre lehet, hogy nem is látszanak. Az illető normálisnak, mi több, boldognak tűnik, még talán legközelebbi családja, barátai sem tudják róla, milyen problémákkal küzd. Árulkodik erről, hogy az emlegetett évi 700 ezer depressziós felnőtt csupán 40–45%-a részesül gyógyszeres kezelésben.

Félelem a stigmától

A 21. században a mentális betegség még mindig stigmának számít. Sokan nem értik, nem veszik komolyan, azt hiszik, ez valami olyan dolog, ami fejben dől el, ami pusztán az akaraton múlik. „Ugyan, ne hisztizz már, kelj ki az ágyból és gyere!”, „Miért olyan nehéz elaludni? Lekapcsolod a lámpát, becsukod a szemed és elalszol!”, „Neked tényleg csak egy alma az ebéded? Ne szórakozz, gyere, együnk egy jó pörköltet!” – sokszor a külső szemlélő ennyivel rendezi le a problémát, elbagatellizálja a helyzetet, és ezzel még bűntudatot is kelt a másikban. Elvégre kimondva tényleg ilyen egyszerűnek tűnik! De ahogy egy influenzából sem lehet erős akarattal meggyógyulni, és a törött kar sem forr össze két nap alatt attól, ha pihenünk egy nagyot, úgy a mentális betegségek sem múlnak el ilyen egyszerűen.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

A kulcs a felismerés

A legrosszabb, amit tehetünk magunkkal vagy beteg családtagunkkal, ha tagadjuk a betegség létét. Ha mi magunk is úgy teszünk, mintha semmi gond nem lenne, miközben belül szenvedünk. Kulcsfontosságú ilyenkor a lelkileg is egészséges életmód: építsünk olyan őszinte, bizalmi kapcsolatokat, amikben megnyílhatunk és elmondhatjuk érzéseinket. Ha nincs ilyen, forduljunk terapeutához. Az egészséges életmód: a változatos, minőségi táplálkozás, a rendszeres, kíméletes testmozgás is segíthet – de kérjük ki orvosunk véleményét is a témában, ugyanis vannak problémák, amiket tökéletesen gyógyít a gyógyszeres kezelés is és vannak, amikhez kifejezetten pszichoterapeuta segítsége kell.

Ha szerettünk, ismerősünk nyílik meg nekünk, hallgassuk figyelemmel, együttérzéssel, és nyugtassuk meg, hogy mi mellette állunk, hozzánk fordulhat bármikor. Bátorítsuk, hogy keressen szakmai segítséget, és hogy megértse: ez egy betegség, amit lehet kezelni, gyógyítani – nem hibás és nem „rossz ember” attól, mert ezzel küzd.