Csillagok

Mielőtt végleg eltávozunk: ezek a legfontosabb dolgok az életben

„Bárcsak ne dolgoztam volna ilyen keményen” – jegyezte fel egy korábban nővérként dolgozó ausztrál nő a haldoklók egyik legnagyobb bántatát, ami a halála előtt nyomta a lelküket. Vajon mi mit jegyeznénk fel arra a bizonyos papírra? De mielőtt ezt megtennénk, érdemes végiggondolni, hogy mi is az igazán fontos az életben, és hogy mi ezekkel a fontos dolgokkal foglalkozunk, vagy annyira elfoglaltak vagyunk, hogy közben elfelejtettünk valóban élni? Mit sajnálnánk legjobban, ha a mai nap lenne az utolsó az életünkben?

Ezt az ausztrál nővért Bronnie Ware hívják. A kórházban, ahol dolgozik, sokat beszélgetett a betegekkel – azokkal is, akikről tudta, hogy hamarosan eltávoznak az élők sorából. Majd elkezdte feljegyezni azokat a gondolatokat, amik a haldoklók megosztottak vele, végül nyilvánosságra hozta a listáját, amin azok a dolgok szerpeltek, amiket a végleges eltávozás előtt a leggyakrabban megbántak az emberek. A nővér azt mondta, számára igen elgondolkodtató és egyben motiváló volt, amit a betegek a halálos ágyukon mondtak neki. Szerinte többek között azért is érdemes lehet megfogadni a haldoklók bölcsességét, mert tapasztalatból tudja, hogy akkor, ott, az utolsó napokban sokan mennek át a megbánás különböző fázisain. És pontosan tudják, hogy mi az, amit másképp csináltak volna az életükben. Ez az öt dolog szerepelt a lista élén!

Fotó: iStock.com/opolja

Fotó: iStock.com/opolja

„Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy a saját életemet éljem, és ne másoknak akarjak megfelelni”

Ware elmondása szerint ez volt a leggakoribb bánat, amit hallott. Szerinte amikor az emberek megértik, hogy az életüknek lassan valóban vége lesz, visszatekintenek az életükre és szomorúan veszik tudomásul, hogy mennyi álmuk volt, és abból milyen kevés valósult meg – ha egyáltalán megvalósult bármi is.

„Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen”

Ez a mondat főként a férfibetegek szájából hangzott el a nővér állítása szerint. „Ezek a férfiak főként azt bánták, hogy a sok és kemény munka miatt kimaradtak a gyerekeik, a feleségük életéből, vagyis a közös családi életből” – magyarázta.

„Bárcsak elég bátor lettem volna kifejezni, elmondani az érzéseimet”

Sokan elfojtják az érzéseiket, hogy elkerüljék a másokkal való konfliktust. És inkább éltek egy középszerű életet elfojtott vágyakkal és érzelmekkel. Ezért jellemzően olyan betegségeket is „szedtek össze”, amik kapcsolatba hozhatók voltak ezekkel az elfojtásokkal és ki nem mondott, ki nem fejezett érzelmekkel.

Fotó: iStock.com/NiseriN

Fotó: iStock.com/NiseriN

„Bárcsak több időt töltöttem volna a barátaimmal”

A barátságot és a szeretetet sokan csak akkor ismerik fel, amikor már késő, amikor már elvesztették azt. „Sok olyan betegem volt, aki arról mesélt, hogy régi, igaz barátságok laposodtak el az életükben, mert nem keresték egymást, mert találtak fontosabbnak gondolt elfoglaltságot annál, minthogy beszélgessenek, találkozzanak” – mesélte Ware nővér.

„Bárcsak boldogabb lettem volna az életemben”

A nővér szerint meglepően gyakran fordult elő, hogy a haldoklók arról beszéltek neki: inkább a megszokott, kényelmes és ismerős utat, életet választották ahelyett, hogy mertek volna változtatni, mertek volna nagy dolgokba belevágni, olyasmikbe, amik valóban boldoggá tehették volna őket.

Minden bizonnyal mindannyiunk életében vannak olyan mérföldkövek, amikor lehetőségünk van változtatni, eldönteni, hogy hogyan tovább, merre folytatjuk az életünket. A nővér szerint érdemes elgondolkozni ezen az öt leggyakrabban megbánt dolgon és a következő alkalommal inkább arra törekedni, hogy ha majd mi oda kerülünk, remélhetőleg ne bánjunk meg semmit.