Csillagok

Hol vagytok a családokból, apukák?

Azt mondják, hogy a mai magyar családokból rettenetesen hiányoznak az apák, az apai minta. Igaz lehet, hiszen olyan sok család borult fel, tört darabokra, szakadtak szét családi kötelékek, hogy az magával hozza ezt a borzalmas hiányt.

És igaz lehet azért is, mert a válások után az anyák maradnak, ahogy, akik voltak (tele sebekkel), de ők azok, akik jellemzően nevelik tovább a gyerekeket. Hogy ennek mi az oka, talán  jobb nem belemenni. Sokszor az apukák egyáltalán nem így akarják. Eszik, amit kapnak. Kész-passz, elfogadják a helyzetet, vagy nem fogadják el, de akkor meg a családi csatamezőn, a harcokban vérzik el mindenki. Apa, anya, gyerekek.

De az apák tényleg hiányoznak. A gyerekeknek nagyon. De a volt feleségnek, az anyukáknak is nagyon, hiszen sokszor maradnak a válás után párkapcsolat nélkül, tényleg teljesen egyedül. Akkor is, ha semmit se tudunk egy-egy család felbomlásáról, akkor is tudható, hogy nincs jó válás. Rossz válás van, kevésbé rossz válás van, meg válás, ami jobb, hogy megtörtént, legalább megállt valami iszonyúan romboló folyamat. De a válás az nem megy veszteségek nélkül. Minimum az álmokat adják fel a felek, illúziók dőlnek romba. Hiányok keletkeznek.

Fotó: unsplash.com/JordanWhitt

Fotó: unsplash.com/JordanWhitt

Hiányoznak az apák az anyukáknak, mert nincs kivel megosztani a terheket. Nincs, aki kicserélje az izzót a magasan lévő lámpákból, nincs, aki lenyírja a gyepet. És nem csak ezekért, ezekért a legkevésbé. De hiányzik az apa a családi vacsorákról, a gyerekek szülői értkezletéről, a gyerek betegágya mellől, a gyerek sportmérkőzéseiről. Hiányoznak az apukák a reggeli keltegetésnél. Hiányoznak a kávéfőző mellől. A családi ünnepekről. Hiányoznak a szeretetből. Hiányoznak a dugóban. Hiányoznak feszült pillanatokból. Akkor is hiányoznak, ha a feszült pillanatokból volt már a túl sok. Ha pont ezért lett válás, mert sok lett a feszülés. Akkor is hiányoznak. Nagyon. Rettenetesen hiányoznak. Feldolgozhatatlan, szívbe markoló a hiányuk.

Hiányoznak a gyerekeknek is az apukák, de még mennyire. Hiányoznak az apukák az esti puszinál. A meseolvasásnál. Hiányoznak az apukák a birkózásoknál, a családi csetepatéknál, a reggeli hancúrnál. Hiányoznak a leckeírásnál, a szervezésnél. Hiányoznak a délutáni ébredés után is. Meg este, a fürdőkád széléről.

Hiányoznak az apukák a gyerekeknek.

Akkor is hiányoznak, amikor épp együtt vannak, mert nem lehet apának lenni IGAZÁN, ha már ott van az új társ, és esetleg árgus szemmel lesi a régit… jobban szereti-e, jobban abajgatja-e a régi gyereket az újnál…

Mert ha figyelik az apát, akkor nem fog jobban szeretni. Jön, megy, puszit ad, barackot a hajra, vagy ott van a meccsen, vagy nincs, de nem mer, egész szívével nem mer többé apa lenni majd.

Fotó: iStock.com/nd3000

Fotó: iStock.com/nd3000

De ha nincs új társ, nincs árgus szem, akkor is kimarad, lemarad, nem tud nyomon követni. Elfelejti egyik hétvégéről a másikra, mi volt a héten fontos a gyereknek. Lemarad aprónak tűnő, de a gyerek számára óriási eseményekről, momentumokról. Előbb-utóbb elfelejt. Néha nagyot hibázik. Újabb szálak szakadnak el a családi kötelékben. És a gyerek nem felejt. Pedig akarja azt az apát, de egyre több sebet kap. Az apa nem jön, lemarad. Késik. Nem akarja ezt így az apa, dehogy, de valami mindig közbejön. Fontosabb lesz valami más. Az új család, a munka… kell a sok pénz, hisz a régi család is csak viszi a pénzt. Aztán apa már nem is jön, csak küldi a pénzt, amiért akkor dolgozott, amikor a gyerekkel kellett volna lennie.

És felnő a gyerek, és apa nélkül nő fel. Hétvégi fantomapuka üres ígéreteit őrizgeti nyomorultul. Úgy nő fel, hogy azt hiszi, nem volt eléggé fontos. Az apjának semmiképp.

Vagy jön új apa mellé is, aki igyekszik, főleg az elején nagyon igyekszik, de hát nem az ő vére a gyerek, ahogy kopik a szerelem, a lángolás, úgy válik kevésbé fontossá, hogy JÓ, legalábbis megfelelő apja legyen a mostohának. Nem lesz jó apja, mert a saját gyerekének se tud már az lenni. Vívódik, szalad ide, szalad oda, megfeszül, kettétörik. Kudarc minden fronton.

Hát hiányoztok, apukák, de nagyon. Menjetek már VALAHOVA haza. Addig, amíg tárt karokkal vár egy gyerek.