Csillagok

A zaj, ami felőrli az idegeinket

Zajszennyezést nemcsak repülőgépek és vonatok okozhatnak, de egy csendes irodában a fénymásoló kattogása vagy a kollégák beszéde, vihogása is olyan tényezők, amelyek nemcsak a munkánkat nehezítik meg, de hosszú távon akár szorongást, idegrendszeri károsodást is okozhatnak.

Abszolút csend persze nem létezik. Egy csendesnek tűnő szobában is legalább 30 decibelnyi zaj vesz minket körül, és ez a szám még a természetben is legalább 20 decibel. A teljes csendet, az abszolút csendet, melyet csak mesterséges körülmények között tapasztalhatunk meg, például egy süketszobában, nagyon nehezen bírja ki az emberi psziché, hasonlóan a tökéletes sötétséghez. Kevés ennél nyomasztóbb érzés létezik: a maximális idő, amit ember el tud tölteni ilyen körülmények között, az mindössze 45 perc, és gyakran hallucináció, egyéb érzékvesztés is társul ehhez a nyomasztó állapothoz. Ne próbáljuk ki.

Fotó: iStock.com/Pixsooz

Fotó: iStock.com/Pixsooz

A folyamatos zúgás

Ám az ellenkezője sem túl kellemes, ha nem is rövidtávon rántja ki alólunk a talajt, de tartós zajszennyezés következtében súlyosan károsodhat az egészségünk. A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk. Budapest Európa legzajosabb városai között van számon tartva, hiába szelik ma már csendes Combinók és halk elővárosi vonatok a síneket, még mindig ijesztő mértékű morajlásban telnek a napjaink. A tartós zaj, a nagyváros nem csupán zavarja az embert a munkában, pihenése közben, hanem káros hatással van az idegrendszerünkre.

Előfordult már, hogy a nap végén otthon kifejezetten elnyűttnek, fáradtan érezzük magunkat, sőt, szokatlanul feszültnek, idegesnek is, pedig emlékeink szerint semmi különös nem történt velünk aznap. Nem ért minket a szokottnál nagyobb mennyiségű stressz, és maratont sem futottunk. Gondoljuk csak végig: elképzelhető, hogy a szokottnál hangosabbra sikeredett a napunk. Ha kifejezetten nagy alapzajban kell dolgoznunk, az megnehezíti a munkát, szinte lehetetlen hosszabb ideig egy dologra figyelnünk. Csendben sokkal hatékonyabban tudna működni az agyunk, hiszen ha kevesebb inger éri, jobban tud koncentrálni az adott feladatra.

Fotó: IStock.com/ SIphotography

Fotó: IStock.com/ SIphotography

Zajfüggés

Amikor csendes vidékre utazunk, és pár napot nyugalomban tölthetünk, ellazulnak az agyunkban a megfeszült idegszálak, kisimulnak a vonásaink, pihentek vagyunk, pedig még csak nem is aludtunk többet, mint otthon. Ez a vidéki csend miatt van, amit odahaza szinte sosem tapasztalunk meg, hiszen ha még nem is lenne körülöttünk elegendő mesterséges zaj, teszünk róla: zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét csak azért, hogy ne legyünk egyedül a gondolatainkkal. Zajba, hangokba menekülünk, amik elterelik a figyelmet az életünk kisebb-nagyobb problémáiról. Ez egy természetes, mondhatni ösztönös reakció a részünkről, hiszen egyszerűen nem erre lettünk kitalálva, nem ennyi stresszre lettünk tervezve. S agyunk ugyan gyorsan adaptálódik a helyzethez, ám komoly károsodásokkal kell számolnunk hosszú távon.

Éppen ezért amilyen gyakran csak lehet, legyük csöndben: ne féljünk tőle, hiszen lehet, hogy éppen ebben az állapotban találnak ránk a legnagyszerűbb ötletek, mi pedig rálelhetünk a nagy megoldásokra. Ha azt érezzük, folyamatosan feszültek vagyunk, és megtehetjük, ne zajos nagyvárosokba menjünk kikapcsolódni, hanem közeli, csendes vidékekre, ahol közel kerülhetünk a halk természet. Néha sok kis pihenés többet ér, mint egy nagy.

Természetesen sem a nagyváros zaját, sem pedig az irodai zümmögést nem tudjuk kiiktatni, ám sokat tehetünk azért, hogy ellensúlyozzuk a minket érő zajszennyezést:

  • Ha a lakókörnyezetünk is zajos, hangszigeteljünk. Már pár decibel is nagyon sokat számít. Rengeteg eszköz kapható a piacon, nézzünk utána, számunkra melyik lenne a legmegfelelőbb.
  • Az otthonainkban lévő zajkeltő eszközöket, gépeket kapcsoljuk ki.
  • Pihenjünk tudatosan, meditáljunk minden nap.
  • Ne csak a zajt csökkentsük, hanem a fényt is, hiszen érzékeink össze vannak kapcsolva: ha az egyik támogatja a másikat, így félhomályban sokkal könnyebb megnyugtatni az idegeinket. Ahogy közeledik az este, a nagy teljesítményű izzókat kapcsoljuk le, és inkább csak hangulatvilágítás legyen a szobákban.
  • Meditáljunk tudatosan, csendben és nyugalomban.
  • Ha nem muszáj, alapzajnak ne legyen bekapcsolva a tévé vagy a rádió, csak akkor, ha ténylegesen nézzük, hallgatjuk.