Csillagok

Habemus papam! – Ferenc pápa a szegények és az elesettek legfőbb védelmezője

2013. március 13-án a Vatikánban fehér füst szállt fel a kéményből, az új pápát végre megválasztotta a konklávé. Ám arra senki sem számított, hogy ez a nap mérföldkő a katolikus egyház történelmében, hiszen Ferenc pápa beiktatása óta végre az egész világ érezheti: van pápánk!

Bizonyára gyorsabban változik a világ, mint azt legtöbben szeretnénk, nagy lépésekkel haladunk, s olykor csak kapkodjuk a fejünket egy újabb találmány, trend, divat, mozgalom, s a nyomukban járó káosz és zűrzavar láttán. Ember legyen a talpán, aki érti a világot, s egyház legyen a talpán, aki lépést tud tartani vele, és főleg képes megtartani híveit.

2013. március 13. 

Aznap százezer hívő várta a Szent Péter téren a fehér füstöt, s hogy a katolikus egyház 266. vezetője megjelenjen az ablakban, köszöntse az összegyűlteket. A harangok megkondulnak, a tömeg üdvrivalgásban tör ki: gyönyörű pillanatok voltak ezek, melyek mindenki szívét megérintik, legyen akár hit nélküli vagy bármely másik felekezet tagja.

 

A hagyomány szerint a bejelentés latinul hangzott el:

Annuntio vobis gaudium magnum;

habemus Papam:

Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum,

Dominum Georgium Marium

Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Bergoglio

qui sibi nomen imposuit Franciscum

(Nagy örömhírt mondok nektek:

van pápánk!

Őeminenciája és őméltósága Georgium Marium úr,

a Szent Római Egyház Bergoglio kardinálisa,

aki magának a Ferenc nevet választotta.)

Fotó: EPA/OSSERVATORE ROMANO/HANDOUT  HANDOUT EDITORIAL USE ONLY/NO SALES

Fotó: EPA/OSSERVATORE ROMANO

Habemus papam!

Ezen a konklávén valami igen szokatlan történt, a meglepődöttség szinte kézzelfogható volt. Senki sem fogadott volna a spanyol ajkú, dél-amerikai bíborosra, bár a téren lehetett látni argentin zászlókat is lobogni. Ahogy a videón is hallatszik, lassan válik a morajlás örömujjongássá, ám ez mind semmi ahhoz képest, ami hazájában, Buenos Airesben történt. Otthon már ismerték és szerették Bergogliót azelőtt is, s a latin temperamentummal megáldott hívek a templomokban tapsban törtek ki, szinte eufóriáig fokozódott a hangulat. Argentína kimondhatatlanul büszke volt rá, hősként és mártírként tekintettek a katolikusok új vezetőjére. Itt Európában akkoriban az új pápáról még nagyon keveset tudtunk. Már az első szavai is csodálkozást váltottak ki, melyekkel arra kérte a híveit, imádkozzanak együtt elődjéért, XVI. Benedek pápáért. Közvetlen szavaival azonnal megnyerte a hívek szívét.

A jezsuita kémikus  

Ferenc az első jezsuita rendi pápa. Számukra, a jezsuiták számára a hit védelme és terjesztése a legfontosabb. Választott neve viszont azt jelenti, hogy felül akar emelkedni a rendek megosztottságán. Loyolai Szent Ignác nyomán úgy tűnik, Ferenc pápa is szeretné  megreformálni az egyházat, méghozzá békés módszerekkel, belülről.

Jorge Mario Bergoglio már végzett kémikus volt, amikor úgy döntött, az egyház szolgálatába áll, Isten papi szolgálatra hívta meg. Szeretett volna enyhíteni az emberek lelki és anyagi nyomorúságán. Az Európa számára 2013-ig szinte ismeretlen méltóságot azonban pillanatok alatt megszerette és a szívébe zárta minden katolikus, sőt, legnagyobb érdeme, hogy a nem keresztény, nem hívő embereket is képes megszólítani. Olyan erő, elhivatottság, egyszerűség és földöntúli jóság sugárzik belőle, mely minden érző lelket képes meghatni. Ferenc pápa sosem volt képmutató, sosem vágyott elismerésre, rangra, ő egyszerűen az az ember, aki mindig is tette a dolgát, nem várva érte kiváltságot vagy jutalmat.

Fotó: EPA/ALESSANDRO DI MEO

Fotó: EPA/ALESSANDRO DI MEO

A 2013-as konklávé meglepő, de mint utólag kiderült, kifejezetten jó döntést hozott. Bergoglio az, akire a modern egyháznak oly nagy szüksége volt, mint éhezőnek egy falat kenyérre. A külsőségeket mindig is mélyen megvetette, ahogy a „díszkeresztényeket” is. Nemcsak megválasztása előtt, de utána is, azóta is megragad minden alkalmat, hogy felszólaljon az elesettek, a kizsákmányoltak, a hontalanok érdekében, és nemcsak beszél, de rengeteget tett és tesz is azért mind a mai napig, hogy a világ jobb hely legyen. Mindig is határozottan szembeszállt a társadalmi igazságtalanságokkal. Megválasztása óta pedig élesen bírálja a világ vezetőit, még saját kormányát is, amiért nem lépnek fel határozottabban a szegénység pestisszerű terjedése ellen. Ő azonban nem forradalmár, nem harcos. Élesen fogalmaz ugyan, de nem a gyűlölet, hanem csakis a szeretet vezérli, és nem az a célja, hogy megbüntesse a bűnösöket, sokkal inkább az, hogy megtérítse őket.

Az egyszerű ember ideáját hirdeti, aki képes hátat fordítani a világnak, alázatos szívű, szereti a békét, és nem akarnak több lenni másoknál. Az egyszerűség annak mutatja magát, ami, nem cicomázza fel sem a testet, sem a lelket. Fontos számára a gyermekek és az idősek védelme és oltalmazása, hisz szavai szerint a nemzet, aki nem figyel rájuk, nem gondozza őket megfelelően, hanyatlásra van ítélve. Jelképesen ők az emberi élet két végpontja. Tanítása szerint nagy szüksége van a társadalomnak az idősekre, az öregkor az életbölcsesség kora. Az idős emberek sok bölcsességet gyűjtenek össze hosszú vándorútjuk alatt, biztatja őket, hogy ajánlják fel megszerzett tapasztalataikat a fiataloknak. Ferenc pápa kiválóan ért az emberek nyelvén, megtalálja a hangot mind a fiatalokkal, mind az idősebb generáció képviselőivel. Szeret kilépni a világba és emberkekkel találkozni, hiszen maga Jézus is kiment az utcára, hogy találkozzon az emberekkel.

Fotó: EPA/GIUSEPPE LAMI

Fotó: EPA/GIUSEPPE LAMI

A megújuló egyház ideája

Régóta szorgalmazta már, hogy az egyháznak meg kellene mozdulnia, el kellene indulnia egy úton, mely az emberekhez, a hívőkhöz vezet. A stagnálás évszázadainak immár vége. Ferenc pápaként azt várja az egyházától, hogy az az eddiginél sokkal hangsúlyosabban végezze missziós tevékenységét, s emellett mondjon le a pompáról. Buenos Aires érsekeként ő maga metróval és busszal közlekedett, sosem akart saját kocsit és sofőrt. Amikor pápává választották, arra kérte argentin honfitársait, ne utazzanak a beiktatására a messzi Rómába, az utazás költségét adják inkább a szegényeknek. Életét arra áldozta, hogy megmentse az igazán elesetteket és kiszolgáltatottakat, és azt szeretné, ha mások is követnék a példáját. Akik közel állnak hozzá, van szerencséjük személyesen is ismerni, azt állítják róla, még mindig ugyanaz az szerény, egyszerű ember, aki egykor volt: Jorge atya.