Csillagok

Erzsébet királyné élete minden volt, csak nem tündérmese

Sisiről (Sissiről) mindenkinek élénk kép él a fejében, hála az osztrák sorozatnak. De jó lenne, ha lassan lehámoznánk a giccses glazúrt róla, és látnánk Wittelsbach Erzsébet osztrák császárnét, magyar királynét feketén-fehéren, ráébrednénk, hogy az ő élete olyan messze esett a tündérmesék világától, amennyire az csak lehetséges.

Engedjük el a filmet, és nézzük meg közelebbről, hogy is élt Erzsébet, a magyarok királynéja. Engem már gyerekkoromban is nagyon zavart, hogy a filmben a magyar éljenző tömeget osztrák népviseletbe öltöztették, de persze csak egy gyerek kéri számon a filmen a valóságot. Ha Erzsébet királynéról beszélünk, akiről Magyarországon többek között hidat, kórházat, kerületet és kilátót is elneveztek, ideje, hogy egy valóságos, hús-vér személyre gondoljunk, ne pedig egy romantikus, idilli, már-már bugyuta legenda lebegjen a szemünk előtt. Persze senki nem tagadja, hogy a Sissi cím filmet mindenkinek, pláne minden nőnek látnia kell életében legalább egyszer (vagy akár minden karácsonykor), de ne felejtsük el, hogy csak nagy vonalakban, nyomokban tartalmaz igazságot. A valóságban sem horog, sem citera, sem idilli gyermekkor, sem felhőtlenül boldog házasság nem szerepelt, helyette vad és éhes szerelem, háború a csatamezőn és a kastély falain belül, gyász és fájdalom jellemezte a császári pár mindennapjait.

Álmok útján

Tény, hogy valójában Erzsébet nővérét, Ilonát szánták az ifjú császár feleségének (mindketten az unokatestvérei voltak, és külön pápai engedélyhez volt kötve a frigy), ám nem a bajor hercegkisasszonyok voltak az elsők a listán. Az anyós, Zsófia először a szász királyi hercegnőt, Szidóniát szerette volna menyéül, ám őt Ferenc József egy az egyben elutasította. A következő hölgy, aki szóba jöhetett, Anna porosz hercegnő volt, ő már elnyerte az ifjú császár tetszését, aki el is utazott Berlinbe hozzá, Anna azonban már menyasszony volt, így elutasította Ferencet. Bár sokkal valószínűbb, hogy politikai okokból fordítottak hátat a poroszok a Habsburgoknak. Túl sok alkalmas császárnénak való hölgy nem maradt Európában, csupán a bajor Wittelsbach lányok, akikkel azonban több probléma is volt. Elsősorban Miksa herceg, akinek sem kicsapongó életvitele, sem pedig rangja (csupán a nagyapja volt király) nem volt éppen megfelelőnek mondható a kényes bécsi udvar számára. Miksa nem csak sörözni és kuglizni szeretett, házassága Ludovikával, Zsófia húgával sem volt boldog, hiszen csak kötelességből vette el, s lépten-nyomon csalta. A gyermekek a possenhofeni házban tehát egy boldogtalan házasság díszletei között nőttek fel, és ezzel a tapasztalattal indultak neki saját életüknek, házasságuknak is. Erzsébetet a kezdeti időben rengeteg kritika érte Bécsben nem éppen előkelő származása és szegényes hozománya miatt.

Ilona bajor hercegnő, Anna porosz hercegnő és Erzsébet bajor hercegnő Fotó: Wikipedia/ Public Domain

Ilona bajor hercegnő, Anna porosz hercegnő és Erzsébet bajor hercegnő
Fotó: Wikipedia/ Public Domain

Hogy Ferenc vagy édesanyja döntött-e úgy, hogy Ilona helyett Erzsébet legyen a császárné, ma már lehetetlen kideríteni, de tény, hogy mindkettőjüket elbűvölte a fiatal 15 éves kamasz szépsége, előkelő, kecses tartása, sugárzó termete. És melyik kislány ne szeretett volna azonnal bele a 23 éves szőke, magas, fess, kifejezetten jóképű császárba? Az idill azonban hamar szertefoszlott, pontosan akkor, amikor Zsófia úgy döntött, kezelésbe veszi a valóban szabad gondolkodású, az udvari mérce szerint neveletlen, vad kamaszt. Zsófia gyakorlatilag kínozta a kislányt, aki ekkor még csendben tűrt, hiszen azt hitte, minden más lesz, ha majd a császár és ő férj és feleség lesznek. Mekkorát tévedett!

Az idill szertefoszlik

Az esküvő és az azt követő fogadások és vacsorák nagyon kimerítették a fiatal feleséget, házasságának első nagy csalódása az volt, hogy Ferenc nem vitte őt nászútra, hiszen a birodalom (és anyja) nem engedte az ifjú férjet el az íróasztala mellől.  Sisi, akit inkább Lizinek becézett a családja, el nem tudta képzelni, hány felesleges órát kell még majd eltölteni állva, holtfáradtan a feleslegesen szigorú protokoll miatt, s hány kilométert kell majd utazni, hány hosszú napot és órát kell zötykölődnie, hogy árvaházakat, kórházakat, távoli népeket látogasson meg. Emellett még az anyósával is küzdenie kellett minden egyes nap, legalábbis addig a pontig, míg első leánya, Zsófia meg nem születik. Onnantól kezdve ugyanis nyílt háború zajlik a két asszony között, melybe Ferenc nem tud, s eleinte nem is akar igazságot tenni, képtelen szembe menni az anyjával felesége érdekében. Amikor a kis hercegnőt szinte élete első pillanatában elszakítják anyjától, aki ezentúl csak felügyelet mellett találkozhat vele, Erzsébet őrjöng, ám mégis tehetetlen, meg van kötve a keze. Feltehetően azért fordult olyan hévvel a csehek és a magyarok ügye felé, mert ezzel kifejezetten idegesítette anyósát. Ezt persze ne úgy értsük, hogy a birodalom népei iránt érzett szeretet hamis volt, de az elején legalábbis, lázadás szülte. A nagyhatalmú császári anya még Erzsébet anyját, Ludovikát is megfélemlítette olyannyira, hogy az meg sem látogatta leányát a bécsi udvarban még a második leánya, Gizella születése után sem.

Erzsébet királyné Zsófia és Gizella főhercegnőkkel Fotó: Wikipedia/Public Domain

Erzsébet királyné Zsófia és Gizella főhercegnőkkel
Fotó: Wikipedia/Public Domain

Ettől függetlenül tudjuk a naplófeljegyzésekből és a fennmaradt versekből, hogy a császári pár szenvedélyesen szerette egymást, legalábbis ezidőtájt, közös életük első felében, minden nehézség és konfliktus dacára. Még azután is hevesen ragaszkodtak egymáshoz, hogy elsőszülött gyermekük, Zsófia kétéves korában Debrecenben egy utazás alkalmával súlyosan megbetegedett és feltehetően tífusz következtében meghalt. Ezután a császárné mély depresszióba süllyedt, melyből már a feljegyzések szerint soha többé nem volt képes kilábalni. A tudomány mai állása szerint a súlyos depressziós anya méhében növekvő magzat sokkal nagyobb eséllyel lesz melankolikus alkatú felnőtt, így elképzelhető, hogy az ez időtájt született Rudolf koronaherceg későbbi tragédiája már kódolva volt a génjeiben. Erzsébet innentől kezdve nem harcol tovább a gyermekeiért, elengedi őket, s menekül: életét az utazás tölti ki, bejárja egész Európát, s van, hogy két teljes évig a lábát sem teszi be Bécsbe. És habár Ferenc még mindig szereti, a kor szokása szerint bizony vannak szeretői, még ha csak futó kalandok is, a császárné azonban ahelyett, hogy bölcsen félrenézne, ahogy anyja tette annak idején, nem tudja elfogadni a hűtlenséget.

Csak amikor hosszú évekkel később, 1868-ban negyedik gyermeke, Mária Valéria megszületik, akkor tudja igazán kezébe venni a dolgok irányítását, s ezt a gyermekét már ő neveli fel, így kiélheti anyai ösztöneit, melyek addig a pillanatig el kellett fojtania. Ekkor már, 30 évesen igazi hatalma van az udvarban, férje, sőt anyósa felett is. Nincs olyan, amit Ferenc megtagadna tőle, még imádott anyjának is hátat fordít. De már késő. Egyetlen fiát, a trónörököst nem tudta időben megmenteni Zsófiától, így az agyongyötört gyermek anyjáéhoz hasonló érzékeny lelke súlyosan sérült, hiszen amikor legnagyobb szüksége lett volna Erzsébetre, az nem volt, nem tudott mellette lenni.

Családi portré Gödöllőn  Fotó: Wikipedia/ Public Domain

Családi portré Gödöllőn
Fotó: Wikipedia/ Public Domain

Szenvedés kora gyászruhában

Fia 1889-ben bekövetkezett halálától kezdve Erzsébet számára az élet maga volt a szenvedés, nemcsak azért, mert bűntudat gyötörte, de ekkorra már lélekben is teljesen elszakadt Bécstől. 1898-ban egy utazása alkalmával Genfben Luigi Lucheni olasz anarchista megszúrta, s órákkal később a 61 éves császárné, aki 10 éve már csak fekete ruhát volt hajlandó felvenni, életét vesztette. A császár még 18 évet élt imádott hitvese nélkül, s az ő halálával szinte egyidőben darabokra hullott a birodalom, melyből egyetlen nemzet sem került ki olyan mély sebekkel, mint Magyarország, a császárné kedvenc nemzete.

(A cikk megírásában Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet, valamint F. Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya című, a Rubicon című folyóiratban megjelent tanulmányok voltak segítségemre.)