Csillagok

Ezek a jelei, hogy működik a megérzésünk (és hallgathatunk is rá)

Valószínűleg mindenki ismeri ezt az érzést, ami valahol gyomortájékon jelentkezik, és onnan árad szét a testünkben mindenfelé, majd alakul át egy felemelő, megkönnyebbült érzéssé. Az intuíció vagy megérzés különösen döntések előtt dolgozhat bennünk, de más válaszút előtt is jelentkezhet bennünk. Előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk, vagy éppen ellenkezőleg: úgy érezzük, a megérzésünk mutatja a helyes irányt. Ezek a jelei, hogy működik a megérzésünk, méghozzá elég erősen – és érdemes is lenne, ha hallgatnánk rá.

Vannak, akik nem hallgatnak rá, és igyekeznek minden alkalommal racionális, logikus döntéseket hozni. Mások meg igyekszenek inkább az intuíciójukra támaszkodni, mert vallják, hogy az a biztosabb. Sokszor halljuk, hogy hallgassunk a megérzésünkre, vagyis hogy a szervezetünk, a belsőnk megsúgja, hogy melyik a helyes út.

Ha bizonytalanok lennénk abban, hogy egyáltalán jelentkezik-e nálunk ez a különös jelenség, bizonyos jelek utalhatnak arra, hogy igen, nekünk is vannak megérzéseink, és az is kiderülhet, hogy mennyire erős. És ha elég erős, akkor talán tényleg érdemes végiggondolni, hogy hallgatunk-e rá, vagy mégsem.

Fotó: Unsplash/Issara Willenskomer

Fotó: Unsplash/Issara Willenskomer

Bízzunk a megérzésünkben

Senkit nem lehet arra kötelezni, hogy igenis hagyatkozzon a megérzésére, hiszen egy döntés meghozatala sajnos nem ilyen egyszerű. Szokták mondani, hogy az intuíció mutatja a helyes utat, utólag kiderül, hogy valóban így volt-e vagy mégsem. Azt azonban érdemes megfontolni, hogy az erős megérzések vajon miért alakulnak ki, miért érezzük, hogy egyes utak „helyesebbek” a másiknál. Mutatunk néhány jelet, amik arra utalnak, hogy talán mégis érdemes a megérzésünkre hagyatkozni, mert elég erős ahhoz, hogy esetleg bízzunk benne.

  • A szokásosnál sokkal élénkebbek az álmaink.
  • Rendszeresen percre pontosan ugyanabban az időben nézünk az óránkra.
  • Különösen empatikusak vagyunk másokkal.
  • Átlátunk az embereken.
  • Harmóniában vagyunk a saját testünkkel.
  • Pillanatokkal hamarabb vesszük fel a telefont, mint ahogy az megcsörrenne.
  • Elemezzük a saját biztonságunkat.
  • Megérezzük a késést, vagy hogy a barátunk hamarabb érkezik.
  • Kitaláljuk a másik reakcióját az egyes helyzetekben.