Csillagok

Lélekcsere – Új élet a halál előtt?

Élet a halál után, lélekcsere, lélekvándorlás – ezek mind olyan hívószavak, melyekre az emberek vagy felkapják a fejüket, és csillogó tekintettel figyelni kezdenek, vagy pedig mosolyogva legyintenek, egyből elveszítik az érdeklődésüket. Pedig előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie a mulandósággal.

Még a múlt században történt, egészen pontosan 1935-ben, hogy egy bizonyos Farczády Gerő vegyészmérnök Írisz nevű 16 éves lánya nagyon megbetegedett, tüdőgyulladása lett. Egy éjszaka az állapota kritikussá vált, légzése leállt, arca és teste megmerevedett. A felette virrasztó édesanyja józan eszét vesztve lánya élettelen testére borult, mire az újra lélegezni kezdett, magához tért, szemét kinyitotta, s megszólalt. Ám a család legnagyobb megdöbbenésére spanyolul, s az első szava az volt, hogy Pedro!

Fotó: iStock.com/triocean

Fotó: iStock.com/triocean

Kiderült lassan ugyanis, hogy Írisz egy bizonyos Lucia Alvarez de Salvio nevű 41 éves spanyol nőnek képzeli magát, aki Madridban él, Pedro pedig a férje, 14 gyermeket nevelnek együtt. A fiatal lány magyarul teljesen elfelejtett, írásképe megváltozott, előtte sosem hallott énekeket énekelt az elképedt családjának. Magyarul újra megtanult ugyan néhány szót, de folyékonyan beszélni az anyanyelvén soha többé nem volt képes, spanyolul ellenben tökéletes kiejtéssel diskurált a tiszteletére meghívott nagyköveti titkárnővel, és az éppen Budapesten állomásozó madridi cirkuszos artistával.

A hatóságok szakemberei és az orvosok, pszichiáterek is keresték a különös átváltozás okait, de nem bukkantak semmi kézzelfogható eredményre. Skizofréniát állapítottak meg. Az állítólagos madridi családot, amelynek Lucia tagja volt, nem sikerült felkutatni. A hölgy aztán Magyarországon élte le az életét, mint műszaki rajzoló, szerető magyar családja körében. Hogy pontosan mi történt vele, senki sem tudja. Egy biztos, Írisz egész személyisége egyik pillanatról a másikra változott meg gyökeresen.

Nem egyedülálló…

De Íriszén kívül hallhattunk olyan esetekről is, amikor egy szervadományozó tulajdonságai valahogy átöröklődnek abba a személybe, aki a szívet, tüdőt, májat megkapta: új hobbija lesz, egészen más dolgok kezdik érdekelni, megváltozik az ízlése, a családjához való viszonya is.

Fotó:iStock.com/ brickrena

Fotó:iStock.com/ brickrena

Vajon létezik a léleknek önálló élete, mely a testtől független? Aki olvasta A vörös oroszlánt vagy látta 21 gramm című filmet, az egészen biztosan elgondolkozott már az élet és a halál természetén, körforgásán, lelkünk halhatatlanságán.

Lélekcsere halál nélkül

Egyre többen számolnak be olyan jelenségekről, melyek során szeretteik teljesen megváltoznak, egy trauma, baleset vagy erős érzelmi megrázkódtatás után. Mi történik velük ilyenkor? Elképzelhető, hogy testük életben marad ugyan, ám a lélek kiszabadul földi börtönéből, s helyét másvalaki vesz át?

Egyes elképzelések szerint van úgy, hogy egy lélek egyszerűen nem tud tovább fejlődni jelenlegi testében az adott körülmények közt, így úgy dönt, elhagyja ezt a világot, s teret enged más lelkeknek, átadja ezt a használt testet nekik. Azok, akik hisznek ebben, úgy gondolják, hogy mivel világunk olyan ciklusát éli éppen, amelyikben nagyon sok lélek szeretne reinkarnálódni, tovább fejlődni, vagy csak segíteni másokon, és nekik nincs már idejük arra, hogy a hagyományos módon, egy új testben kezdjenek új életet, helyette inkább egy már felnőtt testet használnak fel arra, hogy javuljanak, jobbá legyenek, vagy hogy segítsenek másokon. A test régi lelke helyet cserél egy újjal, így az visszatérhet, s egy számára megfelelőbb környezetben kezdheti el ismét az útját. De olyan is lehet, hogy egy „besétáló lélek” csak ideiglenesen marad egy testben, ha szüksége van valami olyan tapasztalásra, melyet az a bizonyos test képes megadni neki. Majd ha megkapja, amit akart, elhagyja a testet, visszatér oda, ahonnan jött.

Persze a lélekcsere csak egy elmélet, melyre a modern orvostudománynak számtalan „hihetőbb” magyarázata van: skizofrénia, amnézia, poszttraumás sokk – vérmérsékletünktől függ, miben hiszünk. Vérmérsékletünktől, és persze lelkünk korábbi tapasztalataitól.