A karácsony a régi időkben is már jóval december 24. előtt megkezdődött, csak akkor még nem a plázák dekorációiból tudtuk meg, hogy közelednek az ünnepek, hanem az időjárásból, a hold és a csillagok járásából, no és persze az utcákon szent énekeket kántáló ifjúság zengő hangjából. A hosszú téli estéken, amikor már korán besötétedett, a család összegyűlt, legalábbis így mesélték, együtt voltak, az adventi időszakban, ilyenkor beszélgettek, szent és karácsonyi énekeket daloltak közösen.
Mendikálás
Mendikálni gyerekek mentek a házakhoz, énekeltek, verseltek, cserébe valami apróságot vártak el a háziaktól: nyalánkságot, süteményt, esetleg egy kis aprópénzt.
Fotó: iStock.com/DGLimages
Kántálás
A kántálás a felnőttek, jellemzően férfiak dolga volt, s az éjjeli órákra időzítették, ekkor karácsonyi énekes, verses köszöntőt mondtak a ház népének, akiket meglátogattak.
Ostyahordás
Az ostyahordás eredete a középkorig nyúlik vissza. A kántor karácsony előtt néhány nappal a családok minden egyes tagjának küldött ostyát, s még plusz hármat: egy került a karácsonyfára, egy megmaradt tartalékba, egyet pedig a mestergerendára szegeztek, figyelmeztető jelként, hogy a karácsonyi békesség egész évben kitartson. A családok cserébe élelmiszert, lisztet, hurkát küldtek a kántornak. Ezt a menetet, ami vitte, nevezték ostyahordó menetnek, útközben énekeltek, verseltek.
Betlehemezés
A betlehemezés talán a legismertebb karácsonyi népszokásunk mind közül, s egyes helyeken még ma is él. Gyakorlatilag egy kis színdarab, melyben Jézus Krisztus születésének körülményeit elevenítik fel. A szereplők, gyermekek, általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi templommal járnak házról házra. A betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll, nyilván falun az emberek a pásztorokkal, az ő életükkel, az ő meglepetésükkel tudtak a leginkább azonosulni.
Fotó: iStock.com/Studio-Annika
Regölés
Főleg a Dunántúlon volt szokás. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járták a falut, és minden háznál énekeltek, majd ezért cserébe ajándékokat kaptak. A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regösénekek refrénje („Haj regö rejtem”) az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. A regösök mindig csoportban járnak, hangszereik: láncos bot, köcsögduda – olvasható a Wikipédián.
A témával Karácsonyi népszokások címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai adása. A stúdióban beszélget Für Anikó, dr. Vass Erika, Haraszti Gáborné Tímea és meglepetés-férfivendégünk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.
Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
Legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya
Gyulladván gyulladjék.
Oltatván aludjék.
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
