Csillagok

Nekünk mindent bírnunk kell, mi vagyunk az 50-es „szendvicsgeneráció”

A mostani 50-es korosztályra aránytalanul sok teher hárul, a láthatatlan szendvicsben ők vannak középen, és minden oldalról érkezik a nyomás. Nekik aztán tényleg mindent tűrniük kell.

Ahogy az átlagéletkor kitolódik, komoly változások állnak be a társadalmakban: száz évvel ezelőtt még kifejezetten ritka volt, ha egy 50 éves embernek életben voltak a szülei, ma már ez teljesen általános felállás. Sőt, ennek az évszázadnak a végére a várható élettartam a Földön az előzetes számítások szerint a jelenlegi 68 évről 81 évre növekszik majd, és így a népesség egyharmada az időskorúak közé fog tartozni. Természetesen jó hír, hogy tovább élünk, ám korántsem biztos, hogy lesz, aki tud majd gondoskodni rólunk.

Az úgynevezett szendvicsgeneráció tagjai a még nagyrészt aktívan dolgozó, nyugdíj előtt állók. A statisztikák szerint nagy valószínűséggel él még legalább egy felmenőjük, gyermekeik pedig éppen az önálló élet küszöbén vagy elején állnak: tehát „felfelé” és „lefelé” is segítséget kell nyújtaniuk anyagilag, vagy gondozni kell idős szüleiket, ugyanakkor gyermekeiket sem hagyhatják cserben, nekik vagy még a mamahotelra van szükségük, vagy pedig fiatal szülőként az unokákat szeretik „hazaadni” betegség vagy a szünetek alatt. A „szendvicseknek” érzelmileg és fizikailag is rendkívül megterhelő e két fokozottan sérülékeny generáció közti egyensúlyozás, és az, hogy mindenkinek meg akarnak felelni, miközben a saját életükre egyszerűen nem jut idejük. A többszörös tehertétel miatt komoly egészségi kockázatnak is ki vannak téve, ezért lenne kulcsfontosságú a megelőzés, helyes táplálkozással és rendszeres sporttal, hogy bírják a rájuk váró tengernyi feladatot.

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Erika 57 éves, s nagyon is átérzi ennek a generációnak a problémáit: „Még aktív vagyok, az is leszek egy jó darabig, leghamarabb 62 éves koromban mehetek el nyugdíjba. A lányom 25 éves, 4 hónapja fejezte be a tanulmányait, három szemesztert tanult külföldön, s a múlt hónapban állt munkába. Itthon lakik velünk, a kezdő fizetése pont annyira lenne elég, hogy kifizessen egy önálló albérletet és annak a rezsijét. A fiam már 30 éves, ő a barátnőjével lakik, a lány saját kis garzonjában, hamarosan megszületik az első unokám. Édesanyám 80 éves, itt lakik a közelünkben, de önálló háztartásban. A korához képest jól van, ám nem vagyok nyugodt, ha nem látogatom meg mindennap, és nem ellenőrzöm, bevette-e a gyógyszereit, evett, ivott-e eleget. Legalább háromhavonta be kell vinni a városba valami kivizsgálásra, azokon a napokon én általában szabadságot veszek ki. A férjem szülei már nem élnek, ám az édesanyjának a húga még igen. Ő ugyan beköltözött négy évvel ezelőtt egy otthonba, ám mivel nincs családja rajtunk kívül, ezért hetente kétszer hozzá is megyünk, megnézni, jól van-e, szüksége van-e valamire. Márciusban megszületik az unokám, és mivel a menyem szülei messze laknak, az első hetekben, hónapokban én megyek majd segíteni a csecsemő körül, hiszen a fiam csak egy hét szabadságot kap. Itt tartunk most. Néha azt érzem, szétszakadok, és sajnos három éve nem jutottam el egy nyamvadt vérvételre sem.”

Fotó: iStock.com/ DGLimages

Fotó: iStock.com/ DGLimages

Európa öregszik

Ahogy Európa legtöbb társadalma, úgy mi, magyarok is öregszünk, s ennek egyenes következménye, hogy a még aktív „középső” generációra aránytalanul nagy teher hárul. A most divatos késői gyerekvállalás sem feltétlenül fogja megoldani a problémát, minél később születik meg ugyanis a gyerek, annál tovább kell támogatni, de azt sem lesz ritka a jövőben, hogy esetleg a szülők már nyugdíjasok, a gyermekeik azonban még bőven tanulók, és ebben az esetben a nyugdíjukból kell majd őket támogatni, ha a család nem rendelkezik megtakarítással, biztosítással.

Fontos lenne, hogy ennek a generációnak a jövőbeli tagjai közül azok, akik viszonylag későn vállaltak gyereket, s a szüleik még élnek, jó egészségnek örvendenek egyelőre, gondoljanak a hosszú távú megtakarításokra, hogy egy-egy váratlan kiadás ne borítsa fel az egész család anyagi stabilitását. Az öngondoskodás lehet a megoldás, a még időben elkezdett, átgondolt megtakarítások, amíg még aktívak, bérből és fizetésből élnek. Emellett őrizni kell az egészséget, óvni, ameddig még megvan. Ne vegyük természetesnek, hogy nem fáj semmink, hanem tekintsünk rá ajándékként.