Csillagok

A jóságos pofonosztó

Sosem gondoltam volna, hogy közel negyven éves koromban is játszani fogják Bud Spencer filmjeit, sőt máig imádják a hatalmas papamacit.

Talán sosem fogok annyira kedvelni egyetlen színészt sem, mint ahogy azt teszem Bud Spencer-el. Őt nem azért szeretem, mert hihetetlen átéléssel alakít egy háborús hőst és nem is azért, mert egy valóságos átváltozóművész, aki bárkinek a bőrébe képes belebújni úgy, hogy lényegében el is hiszem róla, hogy ő maga az a személy, akit játszik. Bud Spencer nekem többszörös emlék, mert egyszer a gyermekkorom a 80-as évekből, másodsorban ő valósággal a hősöm volt a gyermekszeretetével és a legendás parasztlengőivel, harmadjára pedig annyira szórakoztató volt, miközben mindig a jót, az igazságot képviselte. Lehetett ő marhatolvaj a vadnyugaton, minden hájjal megkent bankrabló napjainkban, a szíve mindig a helyén volt.

Hazánkban hihetetlen módon máig hatalmas szeretet övezi személyiségét és filmjeit, aminek ő odafentről biztos nagyon örül. Órási falfestmény és szobor is őrzi emlékét, rajongói klub ápolja hagyatékát, napjainkban is vetítik filmjeit, sőt nemrégiben produkcióinak zeneszerzői is sikeres koncertet adtak Budapesten. Carlo Pedersoli modern meséivel örökre belopta magát a magyar emberek életébe, pedig lényegében nem tett mást, „csak” mosolyt csalt arcunkra.