Közélet

Araszolva Balatonra

Néhány tanács az autópályát üzemeltető társaságtól.

A Balaton soha nem esett olyan közel lakásunkhoz, mint amikor (1) lett egy vadonás új Alfa Romeonk, (2) alig volt működő Traffipax az M7-es mentén. Még a halálos ágyamon sem mondom majd el, hány perc alatt voltunk Siófokon.

Legendás, idők, talán meg sem történtek ezek a dolgok. A világ azóta teljesen megváltozott. Ha létezne olyan csoda, hogy visszaülhetnék a Balaton felé száguldó Alfába, bizonyára őrült félelemben kapaszkodnék.

(Ismered ezt a régi-régi dalt? Nem igazi videó, csak hangfájl.)

Bár, manapság nem a száguldás a félelmetes: a Balaton és a száguldás egymást kizáró, ellentétes fogalmak. Ma az az ijesztő, amikor több százezer ember fáradtan, idegesen, el-elbóbiskolva, pár centis követési távolságra egymástól araszol a tó felé. Vagy két nap múlva vissza, Pest irányába.

Az első döbbenetes emlékem a forgalom nagyságáról 1994-ből való, amikor hajnali ötkor – egy családi ügy miatt – Siófokról Pestre kellett sietnünk az autópályán. Ismétlem: hajnal volt, 5 óra. Szemből, tömött sorokban hömpölygött már az autófolyam. Nem tudott gyorsabban menni harminc-negyvennél, úgy azért nagyon messze tud lenni a Balaton.

Azóta a helyzet – szerintem – csak romlott. Akkor és ott megfogadtam, hogy péntek délután és szombat délelőtt el nem indulok az M7-esen, és ezt be is tartottam. De egyszer, sajnos elfeledkeztem fogadalmam másik részéről, hogy vasárnap koraeste is elkerülöm a sztrádát. Külföldről jőve, meglehetősen fáradtam, belecsúsztam egy több órás araszolásba a Balaton és Budapest között. Soha, soha többé ilyet.

Mi a teendő, ha makacsul mégis elindulsz ezekben az időpontokban? Itt van néhány ötlet a Magyar Közút Nonprofit Zrt-től, aki a pályát üzemelteti, felügyeli.

Minderről a szüleim azt mondják, nincs ebben semmi újdonság. Így volt ez 30, de 50 éve is. Igaz, akkor kevesebb autó volt, de az út is szűkebb volt. És a 80-es évektől már autó is szép számmal volt, bár nem nagyon összehasonlíthatók, a maiakkal. Pestről akkor sem lehetett a Balaton felé menni, mert már az Erzsébet híd után, már a Hegyalja úton ott álltak a felforrt hűtővízű autók. Ha ott nem, akkor az Érdi lejtőn.

Budapest, 1978. június 4. Esti fényben az M7-es és az M1-es autópálya közös bevezetõ szakasza Budapesten, az Osztyapenko-szobornál. MTI Fotó: Balaton József

Budapest, 1978. június 4.
Esti fényben az M7-es és az M1-es autópálya közös bevezetõ szakasza Budapesten, az Osztyapenko-szobornál.
MTI Fotó: Balaton József

En is azt mondom, legyenek nálatok sok-sok palack víz, ha lehet – hűtőtáskában. És valami terv arra, mit tegyetek, ha az 110-150 kilométer csak órák alatt tehető meg. Ami nálunk mindig bevált az ilyen utakra, az a hangoskönyv. Próbálj pár érdekes könyvet letölteni az útra, és nem fog érdekelni az áthatolhatatlan csúcsforgalom.

Budapest, 1985. augusztus 25.  Több kilométer hosszú kocsisor halad vasárnap az M7-es autópályán Budapest felé. MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Budapest, 1985. augusztus 25.
Több kilométer hosszú kocsisor halad vasárnap az M7-es autópályán Budapest felé.
MTI Fotó: E. Várkonyi Péter