Valószínűleg a te telefonodon és fényképezőgépeden is van time-lapse lehetőség. Talán szoktál is élni vele, és készítesz ilyen felvételeket. Azon kevés olvasónknak, akik nem tudnák mi az a „time-lapse”, elmondjuk, hogy egy hosszú idő alatt felvett képsorozatról van szó, amit aztán „normális” sebességgel, azaz másodpercenként 24-30 felvétel sebességgel filmként lejátszanak.
Ha óránként csak egy képet csinálunk, akkor egy másodperc alatt lejátszódik előttünk a nap, csak győzzük a szemünket meresztgetni. A technika nem új, már az 1800-as évek végén is használták a filmesek, de most, a modern technikával terjedt el annyira, hogy gyakorlatilag bárki tud ilyet készíteni.
Bárki igen, de bárhogyan nem. A legjobb és legeredetibb fotósok közé tartozik a Massachusettsbe való Pelle Cass, aki szinte megfordította technikát: ezer pillanatot rögzített egyetlen álló képre. Itt egy szédületes példa:
Cass azt mondja erről – „Az ember szinte soha nem lát egyetlen pillanatot. Olyat, amit a fényképezőgép lát. Még a legrövidebb emlékképünkben is van mozgás, az emlékeink valójában nyüzsgő memóriakockák.”
A lassan ötven fotografáló Cass, mostanában sporteseményekre szakosodott. Egy óra alatt körülbelül ezer képet vesz fel, amelyeket aztán egy végtelenül bonyolult és hosszú feldolgozási folyamat követ Photoshop felhasználásával.
A Photoshop nem arra kell, hogy bármit átalakítson, manipuláljon: a program a rétegtechnika miatt kell. Az ezer felvételből persze „csak” néhány tucat szerepel majd a végső összeállításban, de minden és mindenki ott szerepel rajta, ahol valójában előfordult a sportesemény során.
Cass nagy sikereket arat felvételeivel, kiállításaival folyamatosan járja a világot. Ha van bármilyen képszerkesztő alkalmazásod, ami ismeri a rétegtechnikát, tehetsz egy próbát te is.
