Siker

200 éve született Viktória királynő

A legszebb nászéjszaka az uralkodók történetében.

Alexandrina Viktória – a későbbi Viktória királynő – kétszáz éve, ezen a napon született Londonban. Az örökösödési sorban ugyan csak ötödikként szerepelt, de mivel komoly valószínűsége volt annak, hogy mégis trónra kerül, ebben a szellemben nevelték. Amikor 18 évesen megkoronázták, 63 évig és 7 hónapig állt minden idők legnagyobb hatalma, a Brit Birodalom élén. Neve egy korszakot, s azon belül egy erkölcsi felfogást jelöl, de emlékét szövetségi államok, városok, tavak, vízesések, parkok, utcák-terek és számtalan szobor is őrzi az egész világon.

Drinának becézte a családja, amit szívből utált. Szinte mindentől és mindenkitől tartott, szorongott gyerekkora szűkös világában, még a szüleitől és nevelőnőjétől is. Védeni, óvni akarták azzal, hogy kevés emberrel találkozhatott, de ez túlságosan jól sikerült, és mikor ezen anyja változtatni akart, körbe utazva vele Angliát, Drina viszolygott az embersokaságtól. Bele is betegedett.

(Kép: Wikipdia)

(Kép: Wikipdia)

Poroszos nevelést kapott, örömforrása csak Dash nevű kutyája és – egy életen át, szinte megszállottan vezetett – naplója volt.

(Ezekről az évekről szól az ifjú Viktória királynő című, Jean-Marc Vallée rendezte film, Emily Blunt főszereplésével.)

Amikor megkoronázták, nem volt népszerű. Semmi nem utalt későbbi nagyságára, különösen termete: csupán 155 cm magas volt. Egy ellene megkísérelt sikertelen merénylet tette kedveltebbé, és az ilyen merényletek aztán végig kísértek életét: sokszor akarták lelőni, vagy halálosan megijeszteni.

(Kép: Wikipdia)

(Kép: Wikipdia)

Az emberiség talán legmozgalmasabb korában élt. A világ forrongott, háborúk és polgárháborúk dúltak, új és még újabb országok születtek a düledező birodalmak helyén még Európában is, mint Olaszország és balkáni államok. A társadalom rohamosan változott, ember és ember, szegény és gazdag között iszonyú különbségek feszültek, miként Charles Dickens regényei bemutatják. Mégis, ez volt az a kor, amiben a középosztály máig ható kellemes életstílus tudott kialakítani magának, s amelyben a munkásság is kiharcolta magának a politikai választójogot.

Az önállóságra kapott, Drinából Viktóriává változó királynő már 17 évesen, első látásra beleszeretett unokafivérébe és később férjébe, Albert hercegbe. Ezt írta róla naplójába – „Rendkívül jóképű; a haja hasonló színű, mint az enyém; a szemei nagyok és kékek, valamint gyönyörű orra van és vonzó szája, tökéletes fogakkal; de megjelenésének igazi vonzerejét az arckifejezése adja, ami rendkívül bájos.”

Három évvel később, a bajor herceget meghívták Londonba, ahol alig pár nap után Viktória anyja gyakorlatilag felkérte Albertet, hogy vegye el a lányát. Az esküvő hamarosan megköttetett, és a nászéjszaka után talán minden idő legszebb naplóbejegyzését írta Viktória. „MÉG SOHA, DE SOHA nem volt részem ilyen csodálatos estében!! AZ ÉN DRÁGA DRÁGA DRÁGA Albertem… Az ő túlzó szeretete és gondoskodása hatalmas szeretettel és boldogsággal tölt el. Még csak nem is reméltem korábban, hogy ilyet fogok érezni! A karjaiba ölelt, és megcsókoltuk egymást újra és újra. A szépsége, kedvessége és nagyvonalúsága – hogy lehetek valaha is elég hálás azért, hogy egy ilyen Férjem lehet!… Azt, amit gyengédségnek hívnak, még sohasem éreztem ilyen erővel – ez a boldogság hihetetlen volt! Ó! Ez volt életem legboldogabb napja!”

(Kép: Wikipdia)

(Kép: Wikipdia)

Albert adta meg a szeret hátországát, amit Drina-Viktória soha nem érzett maga mögött addig. Albert szerető, hűséges, végtelenül támogató férj maradt a későbbiekben is – ez szokatlan, feltűnő ritkaság volt abban a korban. 9 gyermekük született, akiktől 37 unokát kaptak. Családi idilljük nem csak követni való példát állított az angol családok elé, hanem szinte kötelezőt is… Innentől kezdve a „jobb” angol családok az királyi család tökérképei voltak, még ha a foncsorozott üveg másik oldalán szörnyűségek is történtek: csak ki ne tudódjon az igazság, csak ki ne törjön a botrány.

(Házasságuk ihlette a Viktória és Albert című filmet.)

Sokak szerint Viktória nyolcadik szülésekor, amikor először alkalmaztak nála fájdalomcsillapításra kloroformot, rákapott a szerre, és innentől kezdve mindig volt nála belőle, és sűrűn látták használni is.

Viktória valószínűleg szülés utáni depresszióban szenvedhetett: amilyen szépnek látta családját, olyan csúnyának tartotta gyermekeit, a szoptatást meg egyenesen undorítónak.

Férjét 22 év boldog házasság után veszítette el, ami teljesen letörte. Hosszú-hosszú időre elmenekült az emberek elől, és csak az angol kormány határozott kérésére jelent meg újra nyilvános eseményeken.

A gyászruha ekkortól már nem került le róla. De, tudni vélik, hogy gyászában azért a vigasznál is többet talált két különös kapcsolatában. Az egyik skót testőréhez, John Brownhoz fűzte, majd később egy indiai pincérben, Abdul Malikban talált támaszra.

(Mindkét viszonyáról remek és mulatságosan szomorú film született: az előbbiről a Mrs Brown, az utóbbiról a Viktória királynő és Abdul.)

Hosszú uralkodása alatt felsorolhatatlan számú politikussal kellett együtt dolgoznia, ami nem egyszerűen csak munkakapcsolat volt – ne feledjük, abban a korban az éppen hatalmon lévő kormányok nevezték ki a királynő környezetében szolgáló „öltöztető” hölgyeket, gyakorlatilag a királynő társalkodónőit, hivatalos „barátnőit”. A zaklatott korban ez azt jelentette, hogy sűrűn cserélődött a környezete, és még jobban felértékelődött számára a családja.

04_shutterstock_146718305_resize_resize

Amennyit idáig olvastál, ez annak a fele sincs, amit Viktória naplójába írt naponta. A naplók – és emlékiratai, regényes életrajzai – túlságosan kellemetlenek voltak családjának és a politikának, sokat megsemmisítettek, elégettek közülük halála után, de sok, kalandos körülmények között megmaradt, és bepillantást enged a kor nagyasszonyának lelkébe.

Abban az időben élt, ameddig legtöbbünk emlékezete tejed, ahová könnyen elér kutató kíváncsiságunk: az 1830-as, 50-es évekből már legtöbbünknek vannak családi iratai, emléktárgyai, így nem nehéz kapcsolatot találni a korral.

Ekkortól kezdik belátni a külsőségekre, botránymentességre hangolt hamis családi idill tarthatatlanságát, és Viktória minden merevsége ellenére ekkoriban kezdődik a nők rohamos emancipációja.