Nekem a Keleti a nagymamámat jelenti, innen indultunk hozzá, s már a pénztáraknál a számban éreztem a nagyi kapros-túrós sütijének ízét, amiért vonatozni kellett még jócskán.
Mondhatni, a Keleti ezért nekem családi ügy, nem közömbös, mi van vele.Ráadásul, lehet, hogy kezdek visszaszokni a vonatra is? Egy év alatt vagy négyszer utaztam vonattal, főként a GYESEV-vel, és roppant mód élveztem a kényelmet, a Wi-Fit, az ismerős táj újra feltárulkozását, amit lassan-lassan már elfelejtettem, mióta a sztrádákat rovom a kocsimmal.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
De jártam a miskolci vonalon is, a Keletiből indulva, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az átalakítás után. (A miskolci pálya felújítása is most zajlik.) Azt a szakemberekre hagyom, hogy hány méter sínt, talpfát és felsővezetéket cserélnek ki, milyenek lesznek az új biztosítóberendezések, és hogyan újul meg az energiarendszer.
Ami engem érint, hogy lebontanak egy csomó lerobbant, dél-amerikai bádogvárosra jellemző büfésbódét, a tócsás, végtelenül elhasználódott terek új aszfaltborítást kapnak, a hunyorgó lámpákat kicserélik. Kijavítják a falak hibáit, festenek. Új térbútorok érkeznek: padok, szemetesek, tájékoztató táblák. Az új utastájékoztató LED-es lesz, bár nekem a régivel nem volt semmi bajom, alig volt tíz éves, és korrektül működött. Új lesz a fő- és oldalbejáratok körüli virágos, növényzettel borított rész, remélhetőleg az arra járók is új lelkülettel nem hajigálják tele ezeket szeméttel.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
A munkában sokan és intenzíven dolgoznak, a MÁV szerint tudják tartani a határidőt, és május 27-én hajnalban visszakapjuk a Keletit. Az egész városon hatalmasat dobna, ha egyszer az egész pályaudvar megújulna. Lásd, ahogy a Nyugati és környéke rendeződött. Akkor már csak a kelenföldi pályaudvart kellene eldugni…
Fotó: MTI/Máthé Zoltán