Siker

Egyik veséje a testvérétől, a másik a feleségétől volt

Nem Főnix madár, de ő is a tűzből született újjá
(Kép: YouTube)

(Kép: YouTube)

Hangokkal-szavakkal nem beszél ugyan már hozzánk, de élettörténete mindig ott lebeg majd azok előtt, akik nem tudják feladni a dolgokat, és minden esélytelenségük ellenére felvállalnak egy küldetést, a végtelen küzdelmet.

Lauda mindig is autóversenyző akart lenni, de apja – akinek bőven lett volna lehetősége támogatni fiát – nem adott rá pénzt. (Apja azt akarta, hogy Niki vegye át a családi cég irányítását.) Így hitelből kellett a versenyekre mennie, és fizetni mindenért: az utazásért, a kocsiért, a szerelőkért, az alkatrészekért, az üzemanyagért, a startdíjért…

Lauda – ha nem is legelsőre -, de második versenyére felhívta magára a figyelmet, és innen kezdhetett hinni abban, hogy a megvalósíthatja álmát.

Akkoriban még egy kis Mini Cooperrel indult a hegyi versenyeken, aztán egyre komolyabb kategóriákba verekedte át magát – a Forma 3-ba, majd 2-be, mindenütt maga állva a költségeket – míg végre feljutott az autósport csúcsára, a Forma 1-be, ahol már neki fizettek végre.

Ez utóbbiban, első versenyéve negyedik helyezést hozott számára a Ferrari színeiben, majd a következő évben már bajnok is lett. Mindez 1975-ben volt.

01b_nkld

Egy évvel később történt, hogy majdnem szénné égett a kocsijában… A németországi Nürburgringen rendezett futam előtt Lauda bejárta a pályát, és a borzalmas állapotban találta a biztonsági berendezéseket. Annyira veszélyesnek, hogy megpróbálta rávenni versenyzőtársait, ne üljenek kocsiba addig, amíg a rendezők ki nem javítják a hibákat. Lauda népszerű volt a sofőrök között, de most senki nem hallgatott rá. Így hát ő is beszállt a kocsijába, és a rossz előérzet beteljesítette önmagát.

Összeégve, iszonyú fájdalmak között vezetve, pár héttel később ismét versenybe szállt, és egyetlen pont híján nem lett bajnok 1976-ben, azért, mert a japán pályán tomboló monszunban leállította a kocsiját: egyszerűen élni akart.

De, a következő évben, 1977-ben újra világbajnok lett.

Nyugtalan évek következtek, a Ferrarival összeveszett, új csapataival nehezen találta a hangot, abba is hagyta a versenyzést. Aztán váratlanul, 1982-ben visszatért. Ismét kezdte az araszolást felfelé, versenyről versenyre javulva. 1985-ben újra felért a csúcsra, most a McLaren csapatnak szerezve dicsőséget.

1985-től nem versenyzett többé, de az autósportot, a Forma 1 világát soha nem hagyta ott. Népszerű, szerény és bölcs ember volt, mindenütt szívesen látták, a Ferrarinál és a Mercedesnél is évekig dolgozott, az utóbbi csapat egyik tulajdonosává nőve ki magát.

A versenyzés után a repülés érdekelte a legjobban. Volt pilótóvizsgája is, szeretett repülőgépet vezetni, és magától értetődő volt, hogy légitársaságot alapít. Az évek során hármat is, de ez már egy másik történet.

02_nkld
Tavaly, nyaralás során úgy megfázott, hogy új tüdőt kellett kapnia. Bizonyára nem tett jót, hogy ez évben influenzával ismét kórházba került. Most viszont otthon, családja körében, „csendben és békében” elszállt gépei után…

Mondjuk jelen időben: Lauda egy nagy egyéniség.