Otthon

Jó érzés jót tenni, és nem is nehéz

Mindig a legszegényebbek adakoznak a legtöbbet

Hadd legyek személyes, engedd meg, hogy egy pillanatra felidézzem, mit adott és jelentett nekem a Notre Dame.

Először is, meglepetést. Mondhatom, mert így igaz, bár közhelynek hangik „hatalmas meglepetést”. Talán arányai és gótikus csipkeszerkezete miatt, kívülről az épületet inkább szépnek és érdekesnek látja az ember, mint nagynak. Gyönyörűnek igen, de fenségesen hatalmasnak nem. Pedig az. Belépve mindenki meglepődik, mintha nem abba az épületbe érkezett volna, ami előtt sorban állt.

01a_dnnd

Bent legalább akkora világ érződött, mint kint. A már az 1100-as években is világváros Párizs 6000 hívőt befogadó templomot építtetett, ami sokszáz évvel később, a felhőkarcolók korában is lenyűgözi az embert.

A másik emlék a meghitt csend és béke. Hogy ennyi és ennyiféle ember ilyen áhítattal tudja csodálni elődei munkáját.

Tudom, most sokan azt mondják: milyen csend és áhítat? Tömeg, lökdösődés, zaj, hangos beszéd, olykor kiabálás, törtető orosz és kínai turistacsoportok.

02_1_dnnd

Igen, ilyen is tud lenni. De késő délután, kora este csendes és szelíd, és olyan fények sütnek át rajta, amilyeneket napközben nem láthat a tömeg, az évi 13 millió látogató.

A Notre Dame a világunk közkincse. Még japánul és kínaiul is lehet benne gyónni a francia, angol, német, olasz, spanyol és portugál nyelv mellett.

Mert a Notre Dame a katolikusok egyik legfontosabb temploma, de a más vallásúak is szent helyként tisztelik.

Sajnálom, hogy ekkora kár érte. Szeretnék segíteni.

Ahogy hallom, mások is. Amiről most tudok, az az, hogy már 600 millió euró gyűlt össze az újjáépítésre. Sok? Sok. Elég? Korántsem. Ez kemény milliárdokba fog kerülni.

Adnak pénzt magyarok is, önkormányzatok, még a Mazsihisz is, és nyilván sokan tervezik még.

Adnak pénzt a világ gazdagjai is, egy párizsi luxusmárka tulajdonosa az első pillanatban 100 millió eurót ajánlott fel.

Én is szeretnék pénzt küldeni. Annyit, amennyit megengedhetek magamnak. Mondjuk, 10 eurót. Nem nagy pénz, de melengetne a tudat, hogy – ha csak egyetlen szög megvételével is – de részem van ebben a munkában.

02_2_dnnd

Kicsit szégyelltem, hogy ennyivel, de aztán eszembe jutott a budapesti Vörömarty szobor. Annak talpazatába be van építve egy ungvári koldus, Liszkay János húszkrajcárosa, amit a szoborállításra küldött. A császár és király, Ferenc József is ígért pénzt – állítja a fáma –, de az soha nem érkezett meg.

03a_dnnd

Adománygyűjtő szervezetek állítják, hogy az összegyűjtött pénz nagyobb részét kisemberek adják össze. Talán azért, mert ők még átérzik, mit jelent az ínség.

Akárhogy is, nem akarom, hogy a nevem 10 euróért fennmaradjon, csak úgy érzem, ennyivel tartozom.

04a_dnnd

Nincs nehéz dolgom, bár magyar adománygyűjtő oldalt még nem találtam, a keresőmbe ütött

  • “comment donner pour la reconstruction de Notre-Dame de Paris”

és a

  • “how to donate to help rebuild Notre Dame”

kifejezések után sok használható címet és lehetőséget találni.

05a_dnnd