Otthon

Elég színes Budapest? Akkor világváros!

Magyarország, Budapest, New York, Los Angeles. Sokféle ember, turista jár-kel mindenütt.

Emlékszem, egyszer olyan helyen tévedtünk el a Balkánon – országot inkább nem írok – ahol szinte soha nem jár turista, idegen. A faluban nem sok nő volt az utcán addig sem, de az a kevés is, aki abban a pár percben kint volt, azonnal eltűnt kocsink, az idegen kocsi láttán. A férfiak abbahagyták a játékot a borozó teraszán, és olyan fenyegető, fekete némasággal néztek ránk, hogy beleborzongtunk. Ez az ő közösségük, az ő világuk volt, talán még a szomszéd faluból sem ajánlatos csak úgy beállítani hozzájuk. Ennél egyneműbb helyet talán csak az őserdő mélyén találni, egy még fel nem fedezett törzsnél.

01_bpt

A másik véglet, az olyan világváros, mint New York vagy Los Angeles. Az ember felszáll a metróra, bemegy egy étterembe, sorban áll egy mozi pénztára előtt, és szó szerint beáll az emberiségbe. Mert ott aztán mindenféle ember van! Annyiféle bőrszín, nyelv, viselet és viselkedés formák, hogy az első pillanat megint csak az ijedtségé – jó volna megint gyorsan a magunk megszokott, ismerős világában lenni. De, aztán az ember felenged, pláne, ha mindenki kedvesen kérdezi, honnan jött, hiszen itt ő a különlegesség, a furcsa idegen.

02_xbpt

Egy világvárosban az ember szakértővé válik. Los Angelesben azt láttam, az ottaniak száz méterről megmondják, hogy a szembe jövő tejeskávé színű ember melyik csendes-óceáni szigetről jött. Egy filippínót véletlenül sem tévesztenének össze egy polinézzel, és egy idő után te sem tennéd. Nem csak az embereket ismerik fel, de a kultúrájukat is ismerik. Egy indonézt másképp köszöntenek, mint kambodzsait. Los Angelesben minden hír, ami a Csendes-óceán térségében történik, az az ő szomszédságuk, és nincsenek közömbös események a nagy vízen túl. Ugyanez van New Yorkban, ott Európa a következő utca, meg Dél-Amerika, és figyelik minden rezdülésünk.

03_xbpt

Választani kell: vagy magunkba zárkózó, egyszerre rettegő és fenyegető falusiak vagyunk, vagy világvárosban akarunk élni.

Sokszor képzelem el Pestet az 1800-as évek végén, az 1900-asok elején, amikor a magyar még nem volt a többség nyelve, éppen csak a lakosság fele értette-beszélte, viszont olyan színes lehetett, amilyennek mi már nem láthattuk. Szédületes építkezési láz volt, gondolj bele, ezt a nagyvárost negyven év alatt húzták fel! Még voltak szerb, román, görög, örmény, zsidó városrészek, ahogy kiléptél Pestről már németül és szlovákul beszéltek, és maguk a magyarok is – akkor még – mindenféle helyi viseletben jártak, felismerted, ki jött az Alföldről, ki meg Somogyból. Mennyiféle szó, ételillat, templom és ünnep, ölelés és értetlenség – micsoda forgatag lehetett!

04_xbpt

Aztán az első világháború azt a tanulságot hozta, hogy minden szomszéd és távoli hatalom ellenség, csak magunkban bízhatunk, majd mi, megoldjuk a gondjainkat, és újra nagyok leszünk. Pontosan így gondolták ezt szomszédjaink, és ennek nem lehetett más vége, csak egy újabb háború.

05_xbpt

Húsz éven belül több millió áldozat ettől a pici néptől… Bemehetsz bármelyik kis faluba, és perceken át olvashatod az elesett helyiek névsorát. Hány gyászoló szülő, hány fiatal férfi, hány meg nem köttetett házasság, pártában maradt lány, hány meg nem született gyermek áll mindegyik név mögött! Micsoda tehetségek pusztultak el.

Ha világvárosban akarsz élni, élvezni akarod annak minden gazdagságát, akkor a színességét is akarnod kell.

A szocialista időszakban tanultak és dolgoztak itt palesztinok, etiópok, vietnámiak, koreaiak, kubaiak és számtalan más nép fiai-lányai, akik közül számosan itt is maradtak. Nem volt velük nagyobb gond.

Aztán pár évre nagyon el akartuk dugni az országkulcsot.

Talán most, talán éppen most valamit visszanyerünk ebből a sokféleségből. A városban járva-kelve egyre többször hallani orosz, olasz szót, és amikor odafordulsz a villamoson, megérzed, hogy nem turisták beszélgetnek, hanem olyan emberek, akik itt lakhatnak. Egy kínai ma már teljesen megszokott látvány a városban.

06_xbpt

Csak hivatalosan van különbség aközött, hogy valaki hosszabb időn át itt dolgozik, vagy már letelepedett ide, és állampolgárságot is kapott. Amikor az utcán jársz, nem kérsz papírokat az emberektől. Az olasz követség szerint nagyjából 7 000 olasz dolgozik Pesten, főként multinacionális vállalatok vevőszolgálatainál. A fele fiatal, aki otthon nehezebben találna munkát, és rosszabbul jönne ki a fizetéséből. A másik rész a nyugdíjasok korosztálya, ők is többet kapnak itt a nyugdíjukért. Ezek a körülmények más országok polgárai előtt is ismertek, és vannak már holland, német települések az országban, főleg kicsi, esetleg elnéptelenedett falvak, amelyek így kapnak új esélyt.

07x_bpt

Magyarországon ezer éve élnek cigányok, a legfrissebb adatok szerint 310 000 cigány honfitársunk van, a németség 179 000 fő, vagy ennyien vállalják származásukat, tartják fontosnak gyökereiket. A románok 40 000-en, a szlovákok 30 000-en vannak. 12 000 szerb él nálunk, 11 000 ukrán, 4 500 görög, 4 000 bolgár, 2 700 szlovén, 2 300 ruszin és 2 300 örmény.

(Érdekes látni az adatokat, hogy a kisebbségek közül melyik a legiskolázottabb? Nos, a lengyelek, ukránok és az örmények többségének – tehát: több mint felének – van egyetemi diplomája!)

08_xbpt

A nem őshonos kisebbségek között 21 500 orosz, 15 500 kínai, 11 700 arab és 7 300 vietnámi van. Ők azok, akiknek már magyar papírjaik vannak, míg a fentebb említett olaszok, hollandok többsége csak itt dolgozik.

Rajtuk kívül folyamatosan hallasz angol, francia és német szót mindenütt – ők is otthoni cégeik tartós kiküldetésben dolgoznak Pesten. Az ő igényeiket igyekszenek kielégíteni – például – a mozik, amikor ezeken a nyelveken vetítenek filmeket éjszaka. Az éttermek és a benne kapható ételek változatossága is világvárost idéz Budapesten. Az internet korában nem gond kapcsolatot tartani hazájukkal, rokonaikkal és barátaikkal, repülővel pedig nincs komoly távolság Európában.

Ezekhez a csoporthoz jön még az az 5 000 000 turista, aki évente megfordul mifelénk.

09_xbpt

Van tehát szín és változatosság ismét a városban, aminek örvendek. Nem tudom eltitkolni előtted, hogy szeretem a pezsgést, szeretem Bábelt, ahogy szeretem olykor a másik végletet is – nyaranta, kis időre.

De, mindez az én – vagy a te érzelmeidtől független dolog. Egy fejlődő ország fővárosának ilyennek kell lennie.