Te + Én

A megbántás és békülés nehézségei

Talán nincs is olyan ember, akit még soha nem bántottak meg, és olyan sem, aki soha nem bántott meg senkit. Így mindenki tudja, hogy bocsánatot kérni, és megbocsátani is nehéz. De miért?

Vannak azok az emberek, akiktől, ha egy megbántás után bocsánatot kérnek, könnyedén azt felelik, hogy „semmi baj”, és már el is felejtették. Ők ezt tényleg így gondolják, túl is léptek rajta. Persze, a megbántás mértékétől is függ, ha nagyobb, akkor azért egy kicsit durciznak rajta, de a végeredmény akkor is a „semmi baj”. És vannak azok, akiknek ez nem megy. Helyette hosszan rágódnak a sérelmeken, keresik benne az okokat és az igazságot. Mindkettő benne is van, talán be is látják, mégsem tudnak megbocsátani egyik pillanatról a másikra.

Fotó: iStock.com/dolgachov

Fotó: iStock.com/dolgachov

A megbocsátás olyan téma, amiről rengeteget hallhatunk, mert tudjuk, hogy ez kell a boldog teljes élethez. Ne vidd magaddal a haragot, ne feküdj le haraggal, és ne görgesd magad előtt évekig, mint egy tüzes karikát. Hangzik sok jó tanács, és igen, ez így is van. Ez azonban nem mindig olyan egyszerű. Megbocsátani egy rossz szót, egy pofont, egy megcsalást nem lehet egyformán kezelni. A megbocsátás ugyanis elsősorban rólunk, a saját békénk megtalálásáról szól.

Meg kell tanulnunk megbocsátani, és elengedni a sérelmeinket. De ez nem azt jelenti, hogy nincs baj azzal, hogy megbántottak. Nem kell, és nem is tudsz mindig azonnal így érezni. Ettől nem leszel kevesebb, és főleg ne annak akarj megfelelni, hogy mások mit mondanak. A „meddig akarsz még haragudni?” kérdésre vágd rá nyugodtan, hogy addig, amíg neked jól esik. És csak akkor bocsáss meg, ha te kész vagy rá, és eleve, ha elhangzott a bűvös mondat: „kérlek, bocsáss meg!”