Stílus

Befestetnéd a hajad fehérre, őszre, ezüstre?

Gyerekként csodáltam nagyanyám gyönyörű ezüst kontyát. Fiatal felnőttként kihúzgáltam az első ősz hajszálakat. Annyi idősen, mint amennyi most vagyok - melíroztatok.

Igazság szerint még ma is elámulok attól, ha egy gyönyörű, természetes ősz hajkoronát látok. A kor, az elfolyó idő ott bujkál minden egyes fehér hajszálban – és ez roppant megható. Olyan jutalom (lenne) ez a természettől, amitől mostanság igyekszünk minél előbb megszabadulni, mert pont az válik láthatóvá általa, amivel nem dicsekednénk. Az életkorunk. Így aztán kényelmesen melíroztatunk vagy festetünk, ha már ez előbbi nem jöhet szóba. Pedig milyen gyönyörű is tud lenni az ezüstösen csillogó haj!

shutterstock_144926308
Persze megegyezhetünk abban, hogy az ősz “létnek” van egy olyan állapota, ami kissé nehezen viselhető. Például a kezdet kezdetén az a pár szál, ami inkább csak azt mutatja, hogy valami elkezdődött.
De van az az állapot is, amikor a festés után néhány héttel a hajtőnél lenő a haj… Hát igen, elég csúnya tud lenni, s ha csak nincs az emberben elszánt kitartás, miszerint ő mostantól megőszül, akkor bizony már rohan is a fodrászhoz.

shutterstock_408648130

De akárhogy is: egy valami nehezen fér a fejembe. Még pedig az, ha valaki nagyon fiatalon mesterségesen fehérítteti ki gyönyörű hajszínét, lesz fehér, ezüst vagy ősz, mindegy hogy nevezzük. Tudom persze, divat ez is – csak számomra nehezen értelmezhető. Mert ha  más hajszínt szeretne az unalmas barna/fekete helyett – értem. Ha szeretné kicsit megbolondítani magát pirossal, sárgával, bármilyen neonszínnel – ahogy gondolja. Még jó is lehet.

De könyörgöm, miért sietteti bárki is az időt, miért akar mindenáron fehér lenni? Elképzelni nem tudom.
Mert ősznek lenni igenis jutalomjáték. Ha valamire, hát erre csak van időnk!

shutterstock_736866994