A minap akadt egy kis ráérő időm. Éppen útközben voltam, a legjobb megoldásnak az tűnt, ha ebéd után beülök egy könyvesbolt kávézójába, és ott egyszerűen szétolvasom az agyamat – azokkal az új könyvekkel, amelyeket előtte megvettem. Nyugodtan nézelődtem hát a könyvek templomában, minden második kupacnál megállapítottam, hogy ez, az és amaz is jöhetne velem haza. Aztán valamiért mégis továbbléptem.
A valami, ami eszembe jutott, éppen az volt, hogy az ágyvégében pont három megkezdett könyvem ácsorog megadással. A nappaliban levő polcon két olyan könyv is fekszik, amelyekkel kapcsolatban az előző hónapban tettem szent ígéretet, hogy újraolvasom őket. De az sem fér bele az időmbe. Így penderültem ki a könyvesboltból, azért végeztem egy kis fejszámolást, hogy éppen mennyit takarítottam meg a nemvásárlással. 15 ezret kereken.
+15 ezer Ft
A könyvtárban is megtalálsz sok mindent… (Shutterstock)
A kütyüket, háztartási eszközöket forgalmazó üzletbe csak az tértem be, hogy teljen az idő. Egy dologra tényleg szükségem lett volna, egy duplafalú tejmelegítőre, arra a régi pixisre, amiben nem kap le a tej. Nem volt. Volt ellenben hatezerért félliteres elektromos, rozsdamentes tejhabosító. Van én nekem kitűnő tejhabosítóm, nem kell ketyere, szögeztem le, és továbbhaladtam.
+6200 Ft
Így jutottam el a futáshoz, sportoláshoz használható fülhallgatókig. Azoktól pedig egyszerűen megrészegültem. Blue toothos is, meg kizárja a külső hangokat, a márkája is, az ára is jó… Már a kezemben volt a doboz, tettem vele egy kört. Aztán eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor is meggyőztem magam. Mindössze kétszer volt a fülemben, rájöttem nekem ez felesleges, így a gyereknek adtam. Esetleg visszakérem tőle, ha mégis újra megpróbálnám, döntöttem el.
+18.500
Az álom minőségű, zsinór nélküli headset. De minek is, ha nem használod ki? (shutterstock)
Következett még egy sportbolt. Csak úgy megnéztem, csak úgy felpróbáltam a legújabb, legkönnyebb, legultrább és legszebb színű aszfaltfutó cipőt. Ilyenem még tényleg nincs. Viszont csak versenyeken futok aszfalton, az összes többi sok-sok kilométert terepen. A terepcipőm meg még kitűnő állapotú.
+ 39.900
Végül egy ruházati boltba suhantam be. Már a kezemben volt egy farmer, egy blúz, egy kardigán. A nadrágra azt mondtam lehet hogy most jó, de úgyis fogyni akarok, akkor meg nagy lesz.
+9900 Ft
A blúz… hát rendet kellene már tenni a szekrényben. Mérget veszek rá, hogy olyasmiket is találok, amiket nyugodtan hordhatok idén is.
+12000 Ft
A kardigán. Nem is tudom. Jön a jó idő. Tényleg kell ez nekem? De azért elég csinos, és egy kardigán (majdnem) örök darab.
-8200 Ft.
Kerüld az olyan helyeket, ahol szembe jönnek veled a megvásárolható felesleges dolgok… (Fotó: Shutterstock)
Viszont a horribilis költés után nem mentem be egyetlen kozmetikai terméket forgalmazó üzletbe se (minimum 5000 Ft) nem vettem mozijegyet (nem is volt semmi érdekes 3600-ért), kávét sem ittam (500), mert már volt aznap kettő, és nem vettem a srácoknak gatyát, zoknit (4000 Ft) – van belőlük épp elég.
Hogy mennyit sikerült megtakarítanom két óra alatt?
Megmondom: 114 600 forintot!
Otthon el is újságoltam, milyen marha takarékosra vettem a mai napot, hogy mennyit spóroltam – virtuálisan. Hogy a kardigán is lehetett volna olcsóbb? Ja. De nem lett. Ilyen spórolás mellett ez nem tétel, zártam le a beszélgetést.
Aztán persze másnap, amikor már túljutottam a helyzet komikumán, még egyszer végiggondoltam, milyen klasszul is döntöttem minden esetben. Meg hogy így kéne ezt máskor is. Mondjuk kezdhetném április 1-jén. Kipróbálnám, milyen az, ha egy álló hónapig csak a tényleg szükséges dolgokat venném meg. Élelmiszert, ha kell, gyógyszert. Amire mindenképpen pénzt kell kiadni, az a rezsi, a közlekedés – egyik sem megúszható. De a többi nagyjából igen.
Nem vagyok egy megátalkodott öko felfogású ember. De megteszem, amit tehetek. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, már nem kérek semmilyen csomagolást, neylon vagy papírtáskát az üzletekben – úgyis csak szemét keletkezik belőle. (Amivel egyébként nekem lesz dolgom.) Figyelek az áram- és gázszámlára, a vízzel még kicsit bajlódom, de igyekszem. A telefon- és egyéb előfizetéseket évente átnézzük – lehet-e jobb, olcsóbb megoldást találni a szolgáltatónál (többnyire lehet). És így tovább.
De bevallom őszintén, a vásárlással mintha mindig valamit kompenzálnék. Ha éppen nincs mellettem valaki, aki lebeszélne egy s másról, és nem hiányzik a konyhapénzből, meg drágának se találom – megveszem. Aztán rájövök, hogy egész jól meglennék nélküle, vagy az a valami egy hónap múlva (ha már aktuálissá vált) éppen úgy meglesz az üzletben…
Szóval most döntöttem.
Kipróbálom egy teljes hónapig, milyen az, ha semmilyen felesleges (értsd nem létszükséglet ) tárgyat nem veszek meg.
Ahogy én, úgy te is megteheted. Írd össze, mit nem veszel meg naponta áprilisban – az árával együtt. Esetleg írj mellé egy érzelem jelet, mennyire viselt meg a „nemvásárlás”. Aztán április végén összesíts. Valahogy úgy látom, egy csomó pénz a zsebünkben marad, ráadásul millió kacattal lesz kevesebb a lakásban, amit majd néhány év múlva lomtalanítanánk…Akkor kezdhetjük 1-jén?
