Néhány hete azzal kezdtük, hogy a kis korkülönbségű testvéreknek szokott általában a legjobb kapcsolatuk lenni, ám a szülőket ez lényegében teljesen kiszipolyozza, a végkimerültség határára kerülnek. A közepes korkülönbségnél pedig leginkább arról szóltunk, hogy a szülők helyzete némileg normalizálódik, de gyakorta alakul ki a testvérféltékenység, a mellőzöttség érzése a nagyobbik gyermekben. Azoknál a testvéreknél, ahol legalább 6 év a korkülönbség leginkább abban gondolkodnak a szülők, hogy az elsőszülött már igencsak önálló, így jut elég idő a kisebbikre, illetve egy nagyobb gyermek megérti, hogy miért is kell több időt fordítani a kisebbikre. A helyzet az, hogy ez koránt sem így igaz. Valóban önállóan képes egy sor dolgot elvégezni például egy kisiskolás gyerek, és valamennyire felfogja azt is, hogy testvérével jóval több időt töltenek a szülei. Azonban hasonlóan a közepes korkülönbségnél ez lelkileg rosszul érinti a nagy tesót. Az idősebb gyermek nagy korkülönbségnél is ugyanúgy megküzd nélkülözöttség érzésével, sőt ha jelentős a korkülönbség gyakran a szabadidejét a testvérre kell áldoznia, ami bizonyos életszakaszokban kifejezetten terhes lehet a számára, sok nagy testvér szinte maga neveli fel a kis öcsit, a kis hugit.
Valószínű nem könnyítettük meg a döntésed az újabb gyermekvállaláshoz, de ne csüggedjen, ahogy azt leírtuk mindnek van előnye és hátránya is, azonban a jó kapcsolat leginkább rajtad és a párodon múlik, ami korántsem egyszerű, hasonlóan az egész szülői léthez, ám mindenre van megoldás, csak legyen elég türelmed, valamint légy következetes.
