Siker

Te mióta lógsz rajta? Ezen a héten 30 éves az internet

El tudod képzelni az életed újra úgy, hogy nincs benne internet?

Most, hogy ezeket a sorokat írom, az internetre bízom majd, hogy ünnepi gondolataim, vagy inkább érzelmeim eljussanak Hozzád, Kedves Olvasó.

Igen, letagadhatatlanul erős érzelmeket kelt bennem az internet világa, és hazudnék, ha az írnám Neked, hogy ezek mind kellemesek, de az biztos, hogy mind felkavaróan izgalmasak.

shutterstock_1179170827

  • Gondoltál már arra, mi volna, ha soha nem találkoztál volna az internettel, ha ez kimaradt volna az életedből?
  • Vagy arra, mi mindent köszönhetsz neki?
  • Csak úgy, magadnak, fel tudnád sorolni az öt legjelentősebb eseményt az életedben, ami nem történhetett volna meg az internet nélkül?

Az én első próbálkozásom az internettel azokban az időkben volt, amikor még éppen csak elindult. Hol volt még a Google, egészen más böngészők (például a Netscape) és keresők (Alta Vista, Yahoo) voltak, és minden egy nyomorult telefonvonalon át bonyolódott. Választanod kellett, vagy internet, vagy telefon. Ha neteztél, foglaltat jelzett a vonalad, és te is csak akkor tudtál telefonálni, ha már akkor volt mobilod, ami nagy ritkaság volt a ’90-es évek elején.

A legnagyobb kaland az volt, ha meg akartál nézni egy képet a neten, és legeslegnagyobb, ha azt a képet le akartad tölteni. Egy körömnyi, ócska felbontású kis kép is hosszú percekig töltődött, nem volt ritka, hogy húsz percet kellett várni rá. Soronként töltődött le a képernyőre, és végtelenségnek tűnt, mire megkapta az ember.

Mégis, az ember hamar rákapott a lehetőségekre, a szabadságra. Már az évtized közepén tudtam koncertjegyet rendelni – venni még nem -, amikor a Pink Floyd Wienerneustadtban játszott, és munkahelyet is az internet segítségével váltottam.

shutterstock_594171068

És bizony, nem sokkal ezután kezdődtek meg azok a letöltéseink, amelyek kinyírták a lemezipart. Aztán eltűntek a lexikonok. Kezdet befellegzeni a képeslapoknak, a magáncélú, borítékos levelezgetésnek.

Ha nincs internet, ma nem tudnék a világban szétszóródott családom eseményeiről, de így látom, hogy kis rokonaim minek örülnek Torontóban, Pretoriában vagy Párizsban, hogy a Jászságról ne is beszéljek…

Nagy csoda, hogy láthatom, külföldi barátaim sikerét, amikor kiadnak tőlük egy könyvet Bulgáriában, vagy felépül egy házuk Prágában.

És szédületes, hogy időnként tényleg beúszik egy rendkívüli lehetőség, amire nem lehet nem lecsapni, és az ember fillérekért üdülhet valahol a legnagyobb luxusban, mert elcsípett valamit az interneten.

És most ne beszéljünk arról, hogy hány rossz, fertőzött programot töltöttem le az internetről annyira kinyírva a gépemet, hogy újra kellett telepíteni az egészet… (Micsoda gyomoridegesség volt az, mekkora szitkozódások és fogadkozások, hogy soha többé!)

Tudnék rengeteg rosszat is mondani a netről, de igazságtalan volnék, mert az nem az internet hibája volt, hanem az enyém. Én nem feküdtem le időben, mert véresre néztem a szememet valami izgalmas, soha nem látott eseményre tapadva. Én nem léptem ki valami fizetős helyről, amire ráment a fele rezsink, és dugítottam be a magam és cégem levelezőprogramját kitakarítatlan fiókommal.

Furcsa, hogy mi mindent tanultunk meg, helyenként milyen profik lettünk, pedig nem tanultuk ezt sehol, csak a saját kárunkon és sokadik próbálkozásainkon edződve.

Sir Tim Berners-Lee, a ma ismert internet kifejlesztője

Sir Tim Berners-Lee, a ma ismert internet kifejlesztője

Köszönjük meg tehát Tim Berners-Leenek, az 1989-ben éppen a svájci CERN részecskefizikai kutatóközpontban tevékenykedő tudósnak, hogy lehetőséget adott minden földi halandónak a netezésre.