Otthon

Művész zseni és hitvány gazember

Hogyan alkothatnak szörnyetegek gyönyörű műveket?

A hír az, hogy egy NRK nevű norvég rádió 14 napig nem játssza Michael Jackson zenéjét, amíg „egy felelős programszerkesztő úgy nem dönt”, hogy Jacko zenéje ismét hallgatható.

US pop star Michael Jackson leaves Santa

Szerintem ez egy befejezetlen mondat. Ezerféleképpen folytatódhatna. Például így – „Amíg ki nem derül ártatlansága az újra felbukkant gyermekmolesztálási ügyben.”

Vagy – „Amíg az emberek el nem kezdik hiányolni sikerszámait.”

„Amíg ki nem tör a közfelháborodás, hogy egy ilyen gazember szerepelhet a műsoron.”

És így tovább.

(Bizonyára tudod, hallottál róla, mi is írtuk, hogy az HBO csatorna Leaving Neverland című kétrészes dokumentumfilm-sorozatában két férfi arról beszélt, Michael Jackson szexuálisan molesztálta őket, amikor egyikük még csak 7, másikuk 10 éves volt.)

Pár nappal a norvégok előtt a BBC Radio 2-ről állították, hogy „letiltotta” Jackson dalait, amit az angolok erőtlenül cáfoltak, mondván – „csak új számokat szerepeltettek” a sztár számai helyén.

A világ tévécsatornái és rádióállomásai arra várnak, hogyan reagálnak az emberek az HBO filmjére.

Tegyük fel, fogadjuk el pillanatra, hogy a vád igaz: te szeretnéd-e, hogy változatlanul szóljanak a dalai a lakásodban, a kocsidban, kedvenc boltjaidban?

Olyan jó volna tudnom, mit válaszolsz!

mj03

Ha érdekel, elmondom, hogy vagyok én ezzel.

Mivel a kérdés nem csak kényes, hanem könnyen félre is érthető, valamit szeretnék leszögezni előre: én alig tudom elviselni, ha egy gyerek szomorú, ha fájdalma van, azt meg soha, semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni, hogy egy felnőtt egy gyereket szexuálisan molesztáljon, pláne, hogy erőszakoskodjon vele. Hogy félelembe, megalázottságba taszítsa és elvegye gyerekkorát.

És most válaszolok: nem vagyok egy Jackson-rajongó, de szeretem a dalait, nem vitás, óriási tehetség. De, meg tudnék- és meg kellene lennem a dalai nélkül, mert ha igazak a vádak, akkor nekem a zenét már mindörökké elhomályosítaná a tudat, hogy ki énekli.

Történt már velem ilyen eset. Pár éve olvastam Los Angeles-i taxisok beszámolóit a hollywoodi sztárok viselt dolgairól. Különösen brutális dolgokat meséltek egyik kedvenc színészemről, akinek a filmjeit azóta nem tudom megnézni.

Mondhatod, hogy ez az én egyéni gondom, de akkor hallgass meg egy másik példát.

(Durva lesz. Ha érzékeny vagy, ugord át ezt a pár sort.)

Egy híres író, nem sokkal azután hogy szeretőjének lányát teherbe ejtette, lebukott, hogy egy általános iskola előtt kis fiúkkal ismerkedik, és elcsábítja őket. Szeretője az őrület határán volt, és az írót mi sem jelzi jobban, mint ahogy védekezett – „De elölről soha!”

(Elnézést, ha a történet megviselt volna, engem meggyötört, mikor olvastam róla.)

Az írót az irodalmi közélet nagyobb része kitagadta, könyveit a Vatikán indexre tette, de azért a boltokban ma is kaphatók.

Ahogy olvashatod a görög filozófusok műveit, láthatod a Sixtus-kápolna freskóit, hallgathatod a klasszikus zeneszerző szimfóniáit.

Az a helyzet, hogy mióta a világ világ, tele van Jacksonokkal, némelyiket ismered emberileg, a többiekről sejtésed sincs. És ha minden Jackson műveit kisöpörnénk a könyvtárakból, múzeumokból, hangversenytermekből, akkor…

Fejezd be a mondatot. Én nem tudom.

…akkor furcsa világ lenne, az biztos. Lehet, hogy kongana az ürességtől, de lehet, hogy így volna jobb. De az is lehet, iszonyúan rideg és embertelen volna, és inkább ijesztő, mint szép és nyugodt.

mj04

És most ismét kérlek, ne érts félre. Nem akarok senkit betiltani, de nem is tudok senkinek megbocsátani. Nem hiszek abban, hogy felállhat egy Emberiség Világbírósága, és az első görög filozófustól Jacksonig mindenki feddhetetlenségét megvizsgálhatná. Az ilyen átvilágítások mindig azzal jártak, hogy valahogy a leggonoszabbak szerezték meg a bírói tisztet, vagy a bírók váltak féktelenné, és több ártatlan szenvedett, mint ahány bűnöst elkaptak.
Akkor hagyjuk futni az erőszakos zaklatókat? Nem, azt nem lehet.

Rajtad múlik minden. A világ arra vár, hogy döntsd el a kérdést: zseninek látod-e inkább Jackson, és a hozzá hasonló fickókat, vagy gazembernek?

Mert az már régen kiderült, hogy szörnyetegek is alkothatnak csodás műveket.

Mi a válaszod: szóljon Jackson a rádiódban?