Életmód

Gurulj az életedért!

Tekerj, hogy tovább tekerhess! Lefordítva: elő a biciklikkel, és guruljunk, tekerjünk a szabad levegőn! Fogyjunk, erősödjünk, mozogjunk!

Fészkelődnek a biciklik a garázsban. Ezt onnan tudom, hogy egyre többször pillantok a fali tartóra, nézegetem a roppant nőies fehér, szitakötős bringámat, hogy kell-e új kerék rá (kell), hogy bizony idén már jó lenne egy jó csomagtartó (vettem már néhányat valahogy egyik se az igazi), és a kormányon is elkopott már a gumi (egy kicsit, de attól még kopott). Szóval visszatérve a bringák fészkelődésére – csakis úgy lehet, hogy a kétkerekűek már nem bírnak magukkal, fészkelődnek, én meg odakapom a tekintetemet.

Egyébként már én is fészkelődöm. Egyrészt rengeteget ülök naphosszat, ami önmagában is idegesítő, káros is idővel kóros, másrészt rengeteg időt töltök a négy fal között – bevallom szélben, esőben, szürke hűvös napokon egyre ritkábban indulok el futni vagy sétálni. (Azért persze megteszem, ráveszem magam, és a végén mindig azt érzem, hogy megérte.) Mert várom a tavaszt. Egyre csak várom.

Fotó: iStock.com/Alikaj2582

Azok a régi nagykerekű bringák! Se váltó, se normálisan fogó fék… (Fotó: iStock.com/Alikaj2582)

A bicikli tulajdonképpen olyan régi szerelem az életemben, hogy visszagondolni is nehéz, mikor kezdődött. De talán abban a pillanatban (óvodás lehettem), amikor életemben először gurultam le az utcán egyedül, támaszték nélkül. Akkor pecsételődött meg a mi frigyünk. Aztán lettek mindenféle bringáim (javarészt Csepel, mert akkortájt csak az volt), meg használtam nagyapám férfi vázas 28-as bicóját (a váz alatt tekerve), és estem néhány embereset is, de soha semmi nem akadályozott meg abban, hogy felálljak, felüljek és folytassam.

Ennek a szemléletnek köszönhetően a gyerekeim is viszonylag fiatalon lettek kerékpár tulajdonosok: hajtottunk erdőn, mezőn, gátoldalon, stoppoltunk kilyukadt kerekeket útközben, kötöztünk sajgó, vérző, lehorzsolt térdeket, és mentünk, csak mentünk. Később vettünk magunknak kocsira szerelhető bringaszállítót, jöttek hát a bringák is velünk. (Nem feledhető élmény, ahogy tavaly nyáron Krk szigetén lefelé száguldva a fővárosba, egyszercsak felbukkant a tenger! Síni valóan gyönyörű, kék, hullámzó tömeg, ami hidd el, a kocsiból nézve egész másként fest.)

Fotó: unsplash.com/AlesiaKazantceva

Csodálatos helyekre juthatsz el, és szinte bárhol megállhatsz (Fotó: unsplash.com/AlesiaKazantceva)

Hogy miért kell és miért jó biciklizni?
Mert a világ egyik legjobb, legkevésbé megerőltető, mégis élvezetes mozgási formájáról és nem utolsó sorban utazási lehetőségről beszélünk. Mert biciklizés közben nem terheled úgy az ízületeidet, mint például futásnál és kevésbé terheled a szívedet, ugyanakkor folyamatos és ciklikus mozgást végzel, ami kifejezetten jó hatással van a keringési rendszerre. Zsírégető hatásának köszönhetően kevésbé vagyunk kitéve az elhízásnak, a súlyfölösleg kialakulásának, egyre izmosabbak leszünk és az igénybevétel okozta vérbőségtől szebbek lesznek az izmaink – különösen a vádli, a comb- és a farizom.
Ma már kutatások igazolják, hogy a stressz levezetésének legegészségesebb módja a mozgás. A fizikai aktivitás. Hogy ehhez te a biciklizést, a gyaloglást, a kocogást, a futást választod vagy bármi mást – már a te döntésed.
A különböző mozgásformák váltogatásával pedig elkerülheted a kiégést, azaz nem fogsz ráunni egyikre sem. (Bár igaz, úgy 40 év távlatából nyugodtan mondhatom, hogy a biciklizésre még ennyi idő alatt sem sikerült ráunni.)

Fotó: Pexels/ CCO License

Védett útvonalon, a városban is elindulhatsz (Fotó: Pexels/ CCO License)

Biciklizni azért is jó még, mert környezetkímélő járgányról van szó, tulajdonképpen az állóképességed és a kiépített bicikliutaknak minőségétől függ, hogy milyen gyorsan jutsz el A-ból B-be – szinte ingyen. Persze a biciklit egyszer (kétszer…) meg kell venni.  Fel kell szerelni. Aztán meg vigyázni kell rá különféle lakatokkal, hogy el ne lopják. De bármilyen eszközre kell költeni. Az már megint a te döntésed (amit nyilván alapjaiban határoz meg, hogy mennyit költhetsz rá), hogy beéred-e középkategóriás felszereléssel vagy meg sem állsz a full extráig. Mindegyiknek megvan a létjogosultsága – sokkal könnyebben jutsz fel egy sokváltós, pehelykönnyű, alumíniumvázas bringával a hegyre, mint egy régi, kontrafékes darabbal. De légy nyugodt, azzal is fel lehet jutni!

Fotó: Unsplash/ Jace Grandinetti

Amszterdam, a biciklizők fellegvára (Fotó: Unsplash/ Jace Grandinetti)

Szóval hamarosan itt a tavasz, vedd elő tehát a bringát, porold le és készülj az útra! Holnap talán még csak a közértig bemelegítésként, aztán egy lazább túrára sík terepen, utána pedig bármerre, bárhova, amíg csak gurulni tudsz!