Miért is olvasok? Mostanában minden arról szól, hogy veszélyben vagyok, megöl a környezetem, és én is ártok mindenkinek, legfőképp a gyerekeimnek.
Ami most teljesen kiborított az az amerikai Duke Egyetem tanulmánya arról, hogy a műanyag padlóval borított lakásokban, és ott, ahol gyulladásgátló impregnátummal kezelték a bútorokat, a gyerekek vizeletében tizenötször több káros vegyületet találtak, mint ahol nincsenek ilyenek.
Most csináltattunk új padlót. De, mi az, hogy „műanyag”? Csak a linóleum az, vagy ezek a bepattintós padlók is, amit mindenütt látni manapság? Az biztos, hogy nem vörösfenyőből vannak. A hagyományos fa parketta nem csak megfizethetetlen, hanem szakember sincs, aki lerakja.
A tanulmány vinil padlóról ír, alighanem az van nekünk is. És persze, a bútorokba rengeteg habszivacsot tömtek a kárpit alá, azokat kezelik polibrómozott bifeniléterekkel (PBDE), hogy ne gyulladjanak be egy pillanat alatt.
Azt írják, 190 családban 203 gyereket vizsgáltak meg, és az eredmények szörnyűek. Ez a PBDE meg a padló benzil-butil-ftalátja (BBP) bőrirritációt, meddőséget és nemzőképtelenséget, idegrendszeri problémákat, elhízást és mindenféle rákot okozhat.
Oké. De, miért most tudom meg ezt? Miért akkor, amikor már az egész világ vinillel van lefedve? És mit tudok tenni. Letakarhatom valamivel? (Nem hiszem, mert az írják, ezek félig illékony vegyületek, és a gyerekek, akik sokat vannak otthon a szobában, belélegzik őket.) Szedjük fel? Mit tegyünk a helyére? Döngölt földet, szalmát, rongyszőnyeget?
Néha annyira el tudok keseredni ettől a modern világtól.
Ha te is, és értesz angolul, akkor itt egy kiborító videó a témáról:
