Életmód

Kütyüzombik lettünk - te is az vagy?

Nem beszél, nem kérdez, csak ír, nyomkod, hangulatjeleket küld. Mindent tud a világról, hiszen egy gombnyomás. De vajon tudja-e, hogy melyik évben, melyik országban van? Vagy csak játékai virtuális helyszíneit ismeri?

Vagy jó húsz éve, de lehet hogy harminc, azért volt jópofa mozgólépcsőzni a metrón, mert ott feltűnés nélkül pásztázhattam az arcokat. Senkit nem érdekelt, hogy a  szembejövő néhány másodpercig az arcába bámul, vizslatja, firtatja a vonásait, a mosolyát, búját, baját. Hogy mire volt ez jó? Fogalmam sincs, de szórakoztatott, valamiféle rövid, ám nem túl hatásos kommunikációnak könyveltem el. Akkor ez pont elég is volt.

Nem olyan régen viszont újra kipróbáltam. Az egy-másfél perces “utazás” során egyetlenegy szempárba sem tudtam belenézni. Egyetlen arcot sem láttam igazán. Gondolom, sejted miért. Mindenki lehajtott fejjel a telefonját bámulta. Csakúgy, mint később a metrókocsiban.
Néhány éve Szentpéterváron kissé eltévedtünk a városban. Olyan fiatalokat próbáltam megállítani, akiről feltételezhető volt, hogy beszélnek angolul, látszik hogy van okostelefonjuk, ergo a valamilyen digitális helyzetmeghatározó és térkép is a birtokukban van. A taktika majdnem jó volt. Ugyanis azok, akik megfeleltek a fenti paramétereknek gyakorlatilag levadászhatatlanok voltak. Kommunikációképtelen zombiként rohantak, a fülük általában bedugva egy fülhallgatóval. Sem hangra, sem kézmozdulatra, néha még érintésre sem reagáltak. Hosszú-hosszú percek után akadt valaki, akit végre meg tudtunk állítani…

Fotó: iStock.com/RossHelen

Fotó: iStock.com/RossHelen

Mielőtt azt mondanád, hogy korunk velejárója mindez, fékezz és állj meg egy pillanatra. Összeszámoltad már, hogy naponta mennyi időt töltesz ilyen-olyan kütyük, ketyerék bámulásával, nyomkodásával, és mennyit például játékkal? Tudod (nyilván sejted), hogy a gyereked, a gyerekeid hány óra hosszát játszanak lövöldözős, taktikai, építős, szépítős, állatnevelős és ki tudja, hányféle játékkal?

Kapaszkodj! Magyarországon a felnőtt lakosság 60(!) százaléka játszik, és folyamatosan nő az erre fordított összeg is, évente nagyjából 41 milliárd forintos forgalmat generálnak a videójátékok az eNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. legfrissebb, reprezentatív kutatása szerint. Azaz nagyjából 3,7 millióan játszanak videójátékokkal a legutóbbi, 2018-as kutatás alapján, beleértve a mobileszközökön, PC-n, és konzolon való online és offline játékot. S hogy kik? Leginkább a 18–25 év közöttiek , ők adják a korcsoportok 66 százalékát.  Ugyanakkor az idősebb korosztályoknak is több mint fele játszik videójátékot. A férfiak 62 százaléka, míg a nők 50 százaléka.

A felmérés szerint a videójátékkal játszók háromnegyede legalább heti rendszerességgel játszik, viszonylag kevés időt tölt ezzel. A legjellemzőbb heti játékidő az egy-két óra, a válaszadók 32 százaléka szerint, illetve a három-öt óra, 25 százalékban. A legelkötelezettebb játékosok csoportja, akik heti 20 óránál többet videojátékoznak, a 18–65 év közötti népesség 2 százalékát teszi ki. A 18 éven aluliak közel fele játszik videójátékokkal, a fiúk 57 százaléka, a lányok 35 százaléka.

Fotó: iStock.com/Poike

Fotó: iStock.com/Poike

Egyszerű számokról van szó, akár meg se ráz minket. Viszont, ami a számok mögött van, akik a számok mögött vannak, azok mi magunk vagyunk. Beleértve a gyerekeinket. Számtalan tanulmány készült már arról, milyen mértékben károsítja az idegrendszert (gyerekek esetében annak fejlődését) az úgynevezett gépezés. Függetlenül attól, hogy az illető közösségi portálon barangol-e, egész nap szállásokat vadász a nyárra vagy éppen játszik. A hatás szempontjából teljesen lényegtelen. A kérdés csak az, hogy miért tesszük.

Hogy tudjuk és akarjuk-e magunkat korlátozni? Hogy merünk-e még a másik szemébe nézni a metrón, beszédbe elegyedni egy idegennel, aki éppen eltévedt, hogy szánunk-e elég időt a családtagjainkra gépezés helyett? Mert ha igen, akkor eljött az ideje, a mi életünkben is a lassításnak. Tedd le végre a telódat, ne kutass mindig a utána! Mit tapasztalsz? Megéri? Igaz, kevesebb a digitális információ ömlik rád, kevesebb a virtualitás, de történik valamilyen kihagyhatatlan esemény az életedben, amíg például utazol? Nem lenne kedved végre olvasni? Újságot, könyvet, feliratokat? Csak úgy nézelődni? Vágj bele, próbáld ki! És ha van kedved, mesélj róla másoknak is! Lassíts, megéri!