Gyereknevelés

A gyerekek és problémamegoldás

Tegnap volt 16 hónapos a kisfiam, ám a gondolkodása, sokszor 16 éveseket is megszégyenít.

Az apaság előtt voltak elképzeléseim a kisgyermekekről, jó pár évig edzőként is dolgoztam, ezalatt óvodásokkal és alsó tagozatosokkal is foglalkoztam, szóval úgy éreztem felkészülten megyek a csatába. Elég gyorsan világossá vált, hogy a csecsemőknél minden eddigi ismeretem a gyerekekről semmit sem ér. Csanád fiam Istennek hála egészséges boldog kisember, azonban akárcsak a fantasztikus filmekben a szuperszámítógépek ő is kezd öntudatára ébredni. Amikor valami nem tetszik neki, azonnal kifejezésre juttatja, előbb egy kis kiabálással, majd jöhet a jól bevált sírás. Valószínűleg mire ennyi idős lesz az ember gyermeke egész egyszerűen a szülők többsége retteg a sírástól, mert annyit és olyan sokszor kellett elviselni előzetesen, hogy fóbiája lesz. Sokan ezért ilyenkor inkább engedékennyé válnak és a gyermek eléri, amit szeretne. Meglátásom szerint ez az első lépés az elkényeztetés felé, ahonnan már nincs visszavezető út.

gyer.probl1

A kisfiamnak már megvan a magához való esze, talán több is, mint kéne. Legutóbb nem engedtem neki, hogy a bevásárlás után elkezdjen otthon játszani a neki vásárolt joghurttal. Először szóltam neki, hogy nem szabad, majd szóltam és szigorúan néztem, de ő ügyet sem vetett rám, lényegében eljátszotta a siketet. Még egy esélyt adtam neki és újra felhívtam a figyelmét, hogy az bizony nem játék, ám ő továbbra sem reagált, sőt kifejezetten lesajnáló tekintett vettem rám. Ekkor beváltottam ígéretem és elvettem tőle a tejterméket, mire azonnal hangoskodni kezdett, majd jött az ősi gyermekfegyver a sírás. Mivel mindkettő hatástalan volt gyorsan futott a feleségemhez, hiszen anya mindig a mentsvár a fiúknál. Beszélni még nem tud Csanád, de kifejezően gesztikulált és felém mutogatott, lényegében befújt a páromnak és mintha azt magyarázta volna, hogy az a fazon vette el tőlem, pedig én jól játszottam vele és szólj neki, hogy adja vissza. Természetesen a feleségem nem adta vissza, hiszen igyekszünk következetesen nevelni a gyermekünket. Minden esetre meglepett, hogy már ennyi idősen megpróbál a kisfiúnk egymás ellen kijátszani minket, remélem majd az élethez is ennyi esze lesz. Azért azt még leírom, hogy mikor belátta Csanád, hogy nem kapja meg a bontatlan joghurtos dobozt, 2 másodperc múlva már a saját játékaival töltötte az idejét.

gyer.probl2