Gyereknevelés

Mit sportoljon gyermekünk, sportoljon-e gyermekünk?

A sportolásról köztudott, hogy sok pozitív hatása van, ám nehéz eldöntenünk, hogy gyermekünknek milyen mozgásformát válasszunk, ezt a kérdéskört jártuk körbe szakértőnk segítségével.

Sok szülő dönt úgy, hogy gyermeke sportoljon, ami számos kérdést felvet. Leginkább a sportág kiválasztása okoz gondot, ugyanis óriási a választék a sportok terén, ráadásul egyéni és csapat sportok is vannak, illetve tucatnyi más kérdés felmerülhet ilyenkor. Horváth Kristóf a Gödöllői Röplabda Club (GRC) utánpótlás koordinátora segített az eligazodásban.

mitsportoljon1

Mit gondolsz hány éves kortól érdemes gyermekünket sportra járatni?

- Erre nincs konkrét válasz, hiszen minden gyermek egy különálló egyéniség, eltérő fejlődési jelekkel, egyéni képességekkel, azaz minden gyermek más korban érik meg a sportolásra. Például a nagyobbik fiam focizni szeretett volna, ekkor 3 és fél éves volt, ezért elvittük
az U5-ös(5 éven aluliak) edzésére. Egy edzőnő külön foglalkozott vele, mert szegényke azt sem tudta hol van, mi miért történik. Még nem értette, hogy miért kell megkülönböztető mezt felvenni, kiment az edzés közben a feleségemhez, hogy éhes és hasonlók. Neki a foci még nem azt jelentette, hogy bóják körül labdát vezessen, hanem azt, hogy velem vagy valamelyik ovis társával rúgják egymásnak a labdát. Ilyenkor nem kell kétségbe esni, mi is később újra próbálkoztunk, amikor a háta mögött volt már egy-két év óvoda, ahol rengeteg szabályt, játékot megtanult, ekkor talán már gördülékenyebben ment neki, sőt imádja a foci edzéseket. Fontos, hogy ne erőltessük, mert ha a gyermeknek nem okoz örömet, legyen az bármilyen sportág, akkor az egy egész életre elveheti a kedvét a sporttól!

Korai kezdés, kiégés
Ez az jelenti, hogy túl korai kezdésnek több hátránya is lehet?
- Igen, többek között a kiégés a másik veszélye. Sok gyermek nagyon fiatalon elkezd egy sportágat, ahol mire a többiek is kezdik, ő már sikeres. Versenyeztetik, dédelgetik, magasabb korosztályokba küldik, aztán 4-5 év múlva csodálkoznak, hogy nem fejlődik, motiválatlan. Főleg alsó tagozatosoknál egyáltalán nem helyes az állandó eredményhajszolás, ami sajnos a sok jó, pozitív változás ellenére máig jellemző a magyar sportközegre.

Olaszországban és sok helyen 12-14 éves kor előtt nem kezdik el komolyan edzeni a sportoló palántákat pont emiatt. Hagyják, hogy több sportágat kipróbáljon, megszeressen, aztán kiderül, mihez is van kedve, tehetsége. Ezzel viszont az a probléma, hogy ha 14 évesen kezdi, addigra a többiek már 4-5 éve sportolnak és jobbak, ügyesebbek nála, így elmehet a kedve, az edzője is sikertelen lesz, mert megint kikapott a csapat. Holott tudjuk, hogy nem feltétlenül a különböző korosztályos címek begyűjtése a lényege az utánpótlásképzésnek. Mi például pont ezért az egyesületemnél két évente indítunk csoportot, ahova 8-9 éves gyerekeket várunk, mert nekik már van egy-két év mindennapos testnevelés a „lábukban” és feltételezhetően rendelkeznek némi mozgáskoordinációval, így könnyebben tanulják meg a sportági mozgásokat.

mitsportoljon2

Mindenből egy kicsit
Ezek szerint az a jó, ha több fajta mozgásformát kipróbál egy gyerek?
- Igen, sportáganként úgyis eltérő, hogy melyik sportágat mikor kezdje valaki. Egy ritmikus gimnasztikás, vagy tornász, esetleg úszó, aki korábban abbahagyja, jó ha korábban is kezdi. Ráadásul ezek a sportágak nagyon jól megteremtik a kondicionális alapokat, amik az egész sportolásra, de akár az életre is hatással lehetnek, ugyanakkor például az előbbi nagyon leterheli a fejlődő szervezetet és ez szintén befolyásolja a jövőt (nem nő meg, ízületi fájdalmak már fiatalon, hanyag tartás, gerincferdülés). Nyilván az lenne a legjobb, ha a gyerek kipróbálhatna mindent, aztán dönthetne. Szerintem érdemes hagyni, hogy már korán kezdjen el mozogni a gyermek, akár óvodában vagy alsó tagozatban. Fusson, birkózzon, amihez kedve van, aztán úgyis látja (reménykedjünk benne) a szülő, a szakember, a pedagógus, hogy miben ügyes, mennyire gyors, milyen nagyra ugrik, netán egy jó jobb szélső lehet kézilabdában, mert magas és balkezes stb.

Csapat és egyéni sportok
Hogyan lehet eldönteni, hogy csapat vagy egyéni sport való a gyermekünknek?
Én, mint szülő, testnevelő és edző leginkább a csapatsportágakat ajánlom, valamint olyan egyéni sportágakat, mint az atlétika és a vízi sportok, illetve a judo. Az atlétika az alapja szinte mindennek, a vizes sportágakat nem lehet anélkül űzni, hogy úszni tudna a gyermek, míg a judo nagyon játékos, megalapozza a motoros képességeket, megtanít például esni. Bár, szinte minden sportág alapja két egyéni sportág (torna, atlétika). Én inkább csapatsportág párti vagyok, mert ugyan az egyéni sportágaknál is a sportág megszerettetése zajlik játékosan, csoportosan, viszont a későbbiekben a csapatsportágak űzése közben jobban érvényesül a közösségbe tartozás, az egymásért és a csapatunkért való felelősség. Kisebbekkel – és ez sokszor a szülőknek és az edzőknek is köszönhető, hiszen ki tudja mit hall otthon a gyermek, illetve melyik edzőnek nincs kedvence… – sokat kell beszélni ezekről a dolgokról, hiszen gyakran előtérbe helyezik saját maguk teljesítményét a csapaténál.

mitsportoljon3
Az egyéni sportolót – bár vannak csapatszámok – mégis főleg a saját teljesítménye, saját céljai vezérlik. Ez egyébként előny is, hiszen nem függ mástól, például egy ökölvívó sem hibáztathat mást, ha pofont kap. Az egyéni sportágak másik nagy előnyének az akaraterő, céltudatosság folyamatos fejlődésének tartom, hiszen gondoljunk bele, milyen lehet egy úszónak, futónak újra és újra az órával versenyezniük többnyire teljesen egyedül. Viszont, talán közülük égnek ki a leghamarabb a versenyzők – főleg, ha még az eredmények sem úgy jönnek, ahogy szeretnénk – ami akár egy természetes szűrő is lehet egyben. A csapatsportágakban, ahol több helyen is (röplabda) lasszóval fogják a gyerekeket, erre nagyon oda kell figyelni! Persze, ha egy sífutó vagy birkózó edzőt kérdezel, ő biztos másképp gondolja.