Konyha

A csodatévő gyömbér

A paprika hazánkba kerülése előtt ezzel tettük csípőssé az ételeinket, ma már inkább gyógyhatású növényként tekintünk rá.

Nem igazán kedvelem a gyógyszereket és a gyógynövényeket sem feltétlenül, de van valami, amit még kevésbé szeretek: betegnek lenni. Ezért aztán szükség esetén, a cél szentesít alapon, mindkét irányban nyitott vagyok. Mondjuk, ha jobban belegondolok, talán az állítás második része mégsem maradéktalanul igaz, ugyanis ha benézek a szekrénybe, mindössze egy csomag palástfüvet találok. Nagyjából egy éve nyomtam egy-egy hónapos tisztítókúrát, ami azt jelentette, hogy 30 napon át reggel, délben és este megittam egy-egy pohárnyi palástfűteát. Utólag visszagondolva kalapot emelek a tántoríthatatlanságom előtt, ez a tea ugyanis olyan volt, mintha napjában háromszor drótkefével estem volna neki a saját ízlelőbimbóimnak.

gyógytea

gyógytea

Nem hiszem, hogy van olyan gyógynövényből készült tea, aminek jó, vagy legalább semleges lenne az íze, így aztán véleményem szerint indokolt lenne piacra dobni ízesített gyógyteákat. Lehet, hogy ezzel felfedeztem egy piaci rést, a természetesen ízesített gyógyteák termékcsaládját, amelyeket anélkül tud meginni az ember, hogy utána kétrét görnyedne, és már azt is győzelemnek könyvelné el, ha nem zuhan ájultan a padlóra? Képzeljük el: tejcsokoládé ízű cickafarktea. Banánízű apróbojtorján-tea. Grillcsirkeízű lándzsásútifű-tea. Hát nem sokkal fogyasztóbarátabb lenne a dolog? Ami a harmincnapos palástfűkúra eredményét illeti: elképzelhető, hogy megtisztított, és belül olyan fényes voltam, mintha babaszappannal suvickoltak volna ki, de kívülről ez nem igazán látszott.
Nem tartozom azok közé, akik az aszpirint a sátán művének tartják, és elfogadom, hogy még egy nátha esetében is eljöhet a pillanat, amikor komolyabb megoldásokra van szükség. Ám a megelőzés terén alkalmanként beválhatnak a népi gyógyászat fogásai. A fantasztikus orgánumú Galkó Balázs színművész esküdött rá nekem régebben, hogy egy gerezd mézbe mártott fokhagyma és egy kupica pálinka együttese valóságos csodaszer, ha az ember megfázik.
Ismerek olyanokat, akik ugyanezt vallják, de fokhagyma és méz nélkül.

gyömbéres tea mézzel és citrommal

gyömbéres tea mézzel és citrommal

Nekem egy jól bevált módszerem van, ha érzem, hogy közeleg a nátha, ez pedig a gyömbéres tea. Mivel a gyömbér fűszernövény, tulajdonképpen a természethívők kis csoportjába tartozom hát, füvesember lennék magam is. A recept egyszerű: reszeljünk le egy ujjnyi gyömbért, és tegyük bele egy pohárba, menjen mellé egy fél citrom leve, két-három evőkanál méz, és már jöhet is rá a forró víz. Gyömbéres teát fogyasztani olyasmi, mintha cseppfolyósított atomvillanást innánk, az ember úgy érzi, hogy az érzékszervei felrobbannak. Ugyanakkor ott a méz, ami megnyugtatja a torkot, a citromlé pedig feltölti a C-vitamin-raktárakat. (Azt azért hozzá kell tennem: tisztában vagyok vele, hogy a mézes-gyömbéres-citromos teámnak megvannak a maga korlátai. És ha egy-két nap alatt nem javít a helyzeten, komolyabb gyógyszerek kellenek.)
Ah, majdnem elfelejtettem. A palástfű mellett van itthon még egy tégelynyi kínai teám, ami technikai értelemben nem tea, hanem kassziamag, de ugyanúgy forró vízbe kell áztatni, mint a tealeveleket. Állítólag úgy megtisztítja a vesét, mint semmi más. Ha nem válik be, akkor jöhet a fokhagyma és a pálinka.