Csillagok

Nekünk semmibe nem kerül, másnak aranyat érhet – Ma van a kedvesség világnapja

Jót tenni jó – akár velünk teszik, akár mi tesszük másokkal. A kedvesség pedig annak szinte semmibe nem kerül, aki adja, annak pedig aranyat érhet, akinek adjuk. És ez utóbbi sokszor még jobban esik a lelkünknek. Még talán jobban is, mint annak, akivel kedvesek vagyunk. Persze mindez valószínűleg csak akkor igaz, ha a jótett helyébe nem várunk semmit. S csak azért adunk, mert nekünk van, mert megtehetjük, mert egyszerűen jólesik kedvesnek lenni. Egyébként is azt mondják, mindenki visszakapja azt, amit másoknak ad, másokkal tesz.

November 13-a a kedvesség világnapja. Az eseményt a japán Apró Kedvesség Mozgalom kezdeményezte még 1997-ben, majd később a mozgalom világméretűvé nőtte ki magát World Kindness Movement néven. A kedvesség világnapját 1998 óta világszerte ünneplik. Célja, hogy előhívják az emberekből a kedves viselkedést, amelytől mindenkinek élvezhetőbb lesz az élete – a Wikipédia szerint.

Hogyan legyünk kedvesek?

Maga a kedvesség persze belülről jön, ha nem őszinte, talán nem is éri el a célját, ami pedig éppen olyan fontos lenne, mint az, hogy önzetlenül tegyünk másokkal jót. Azt mondják, hogy ha valakivel kedvesek vagyunk, ezt a kedvességet visszakapjuk – igaz, nem biztos, hogy attól, akivel kedvesek voltunk, sokkal inkább más tehet velünk hasonló jót. Egyesek szerint többek között ez is az úgynevezett „vonzás törvénye” szerint működik, vagyis ha önzetlenül jót teszünk valakivel, akkor az univerzum visszaadja nekünk azt a jót. (És persze ez fordítva, a rossz dolgokkal, a számító és őszintétlen viselkedéssel is hasonlóan van.)

Fotó: iStock.com/AlexRaths

Fotó: iStock.com/AlexRaths

Kezdhetjük például azzal, hogy pozitív gondolatokkal és hálával vértezzük fel magunkat ahelyett, hogy folyton panaszkodnánk, vagy mindennek a sötét oldalát látnánk meg. És vannak olyan cselekedetek, amikkel kísérletezhetünk, amelyek később természetessé válhatnak. Legyünk tudatosak, de ne akarjunk!

Segítsünk másoknak

Akár a szomszédban lakó néninek a bevásárlásban, egy elejtett kesztyű felvételével, vagy kérdezzük meg a sarki üzletben dolgozó pénztárostól, hogy van. Nem olyan nagy dolgok ezek, és tényleg nem kerülnek semmibe. Csak egy kis odafigyelésbe, egy kis kedvességbe.

Értékeljük a másikat

Ha valakin látjuk az igyekezetet az élet bármely területén, jelezzük felé, tegyük szóvá, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, milyen jó az, amit és ahogy csinál. És természetesen értékeljük, ha valaki értünk tesz valamit, és ezt mondjuk is meg a másiknak, adjuk a tudtára, hogy hálásak vagyunk a segítségéért. Jólesik majd neki, és minket is felszabadíthat az őszinte köszönet.

Fotó: iStock.com/JackF

Fotó: iStock.com/JackF

Ugyanilyen kedves gesztus lehet, ha írunk egy ismerősünknek, akivel esetleg már régen nem beszéltünk, vagy ha meghívunk valakit egy kávéra, és meghallgatjuk, hogy van, mi foglalkoztatja – lehet, hogy még segíteni is tudunk majd neki. Merészebb ötlet lehet, ha egy vadidegennek fizetjük ki a kávéját, mondjuk annak, aki utánunk következik a sorban. Hasonló jótett lehet, ha a boltban segítjük ki az előttünk állót néhány forinttal, amikor látjuk, hogy nem lesz nála elég készpénz. Valószínűleg nem fogja érteni, miért fizetünk helyette, de az biztos, hogy napokig, hetekig, akár évekig emlékezni fog erre a szituációra, ami arra ösztönözheti, hogy majd ő is valami hasonló, spontán kedvességgel lepjen meg valakit, egy másik ismeretlent.