Otthon

Másnak elég 3 nap csoda – de nekem egész évben karácsony van!

Nem tudom, ki hogy van vele, de velem bizony előfordul, hogy a nyár kellős közepén elkezdem várni a karácsonyt. Ez nem az a sürgető, visszaszámolós várakozás, inkább egyfajta vágy az ünnep hangulata iránt. Általában a legnagyobb hőség után beköszöntő első zápor hozza elő belőlem az érzést, hogy mennyire jó lesz néhány hónap múlva vastag pulóverben, meleg teával a kezemben díszíteni a lakást. Néha még egy-egy karácsonyi dalt is beteszek, és hangolódom.

Persze akkor még jó sokat kell várni, és általában a nyár hangulata és a közelgő ősz is magával ragad, hiszen mindkettő különleges a maga módján, de október közepétől már megállíthatatlanul közelít az ünnep. Akkor már szinte minden bolt polcain megjelennek a csokimikulások, egyre több reklámban kínálgatják a karácsonyi ajánlatokat, és én is egyre gyakrabban böngészek ünnepi süteményrecepteket az interneten – még akkor is, ha aztán sosem sütöm meg őket. Ilyenkor már korán sötétedik, amit nem tudok megszokni, de az évnek ebben a szakaszában mégsem utálom a sötétet, csak keresem a tekintetemmel a fényeket, a forralt bor felszálló gőzét, az árusokat, akiktől sosem veszek semmit, de mindig elsétálok feléjük.

Fotó: iStock.com/DGLimages

Fotó: iStock.com/DGLimages

Néha bánt, mikor közlik velem, hogy egy nem létező dologért rajongok, hogy a hangulat, ami magával ragad, mesterséges, hogy a kedvemért és sok százezer más potenciális vásárló kedvéért teremtik a multik, a kereskedők és az ebből élők.

De csak néha bánt, mert legtöbbször lepereg rólam. Tudom jól, hogy ez nem az ajándékokról szól.

Úgy hiszem, hogy a hangulat bennem teremtődik meg. Nem vagyok nagyon érzelgős típus, de amikor az egész napos hajtás után este arra érek haza, hogy az ablakomban világít a csillag formájú égősor, az ajtón egy szép kis dísz lóg, máris jobban érzem magam. Ellágyulok.

Azt hiszem, számomra a karácsony nem szenteste van igazán, hanem az előtte lévő másfél hónapban, amikor szépen lassan bekúszik a gondolataimba, a konyhámba, az otthonomba. Sokan hiszik, hogy ha túl korán kezdjük a karácsonyra való készülődést, mire eljutunk december 24-ig már teljesen belefásulunk a mikulásokba, csillagokba, gyertyákba és karácsonyi dalokba, de én még ezt sosem tapasztaltam. Persze előfordul, hogy rohanással telnek a napok, hogy nem sikerül valamit elintézni, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy terveztem. De valahogy még a rohanós perceket is körbelengi ez a puha, kedves hangulat.

Fotó: IStock.com/Choreograph

Fotó: IStock.com/Choreograph

Tudom én is, tisztán látom a mögötte tornyosuló ipart, hogy pontosan az ilyen karácsonyőrültekre hajtanak, mint én, akik szívük szerint már nyáron is ünnepelnének. De ez számomra mégis másról szól, nem tudják elrontani az örömömet, a várakozásomat. Nem veszik el tőlem azt, ahogy titkos listát készítek, hogy kit mivel akarok meglepni, ahogy játékboltba megyek ajándékot válogatni az unokahúgomnak. Azt sem, hogy már hetekkel karácsony előtt felváltva hívnak fel a családtagjaim, hogy mit vegyenek egymásnak, hátha van ötletem. Hogy Anyukám minden karácsony előtt szeretné megújítani a menüt, de mi mindig leszavazzuk, hiszen a régi, jól bevált ételek egyet jelentenek a gyerekkorunkkal és az emlékeinkkel. Hogy nálunk is mindig eltűnik a karácsonyfatalp, és csak december 24-én kezdjük el keresni… Ez mind-mind az ünnep része, amiből nekem nem elég három nap, több hetet akarok. Tavaly már november közepén feldíszítettem egy kis fát, és minden este bekapcsoltam rajta a világítást. Nem untam meg december végére sem, azt pedig pláne nem, hogy az apró ajándékokat becsomagolhattam és odatehettem a fa alá. Talán idén is feldíszítem.

Már nemsokára kezdődik. Hamarosan minden illatos és fényes lesz, és talán ha lesz egy kis szerencsénk, idén még a hó is meglep minket a karácsony előtti napokban.

Aztán hamar eltelik az ünnep, elfogy a bejgli, és seperc alatt itt a tavasz.

Persze tavasszal én már másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy mikor lesz újra karácsony.